​A megjelenés
Borkóstoláskor alapvetően három érzékszervünkre szoktunk támaszkodni: szem, orr, nyelv (koccintani azért szoktunk, hogy a fülünk se unatkozzék). Természetesen a könnyebbtől a nehezebb felé haladunk ösztönösen, így a szemünkkel kezdünk. A hibákat mindenhol érdemes figyelni: azaz látunk-e kiválást, opálos, zavaros dolgokat, ha nem, akkor mondhatjuk, hogy a borunk tükrösen tiszta megjelenésű; azaz nem törik meg benne a fény, csillog a pohárban. Pezsgőnél vizsgáljuk a buborékok méretét és tartósságát (a jó pezsgőben picik és akár órákkal a bontás után is tartósak, bár a legjobb pezsgők élettartama inkább percekben mérhető). Csendes borban is lehet apróbb gyöngyözés, ezt okozhatja sajnálatos újraerjedés a palackban, de normális maradék CO2 is. A bor színéből megállapítható a kora, s utalhat a szőlőfajtára is. Az egy éves reduktívan készült (tartályos) furmint például lehet halvány citrom vagy szalmasárga, míg a tíz éves és/vagy hordós furmint lehet mélyebb szalmaszínű vagy arany beütésű, érett aszúknál akár borostyános is. Ehhez képest a friss sárga muskotály nem ritkán szinte teljesen színtelen.
Vörösboroknál elkülönítünk szélet és magot (ezt fehér papír fölött a legkönnyebb vizsgálni): a vékony héjú kadarka, pinot noir halvány, nem rendelkezik maggal, míg egy merlot vagy syrah a rubin, bíbor szélen belül akár fekete maggal is jellemezhető (a vörösborok színe ugyancsak utal a korra: fiatalabbaknál élénkebb, lilás, időseknél téglavöröses vagy barnás széllel).
(Szoktuk még nézni a bor viszkozitását, ahogy a pohár falára feltapadva lecsorog, ebből a glicerintartalma állapítható meg, ami testességre utal, de városi legenda, hogy a bor valós értékére ez alapján lehetne következtetni.)
(A kereskedelmi forgalomban kapható borokat a NÉBIH bevizsgálja analitikailag és érzékszervileg is, így durván kiválásos vagy más hibával rendelkező borok üzletekbe nem is  kerülhetnek.)

​Egy furcsa szervünk: az orr
A csúf igazság, hogy kutatások kimutatták: adott bort alapvetően a fogyasztók többsége két változó alapján szeret avagy nem szeret. Az egyik a címke, a másik a bor illata, vagyis az első intimebb benyomás a borról. Az illat a megjelenéssel ellentétben sokkal mélyebb információkat fog velünk közölni a borról. Alapvetően itt is hasonló dolgokat figyeljünk meg: tisztaság, van-e oda nem illő vagy zavaró illatjegy (pl dugóhiba, ami dohos pincét, ázott kartonpapírt idéz, de a borhibák és betegségek egy külön írást is megérne). Minden szőlőfajtának megvannak tankönyvi illatjegyei: egy Irsai Olivér olyan akár a friss szőlőlé, a jellegzetes muskotályossággal, az olaszrizling mandulás, a tramini rózsás, a kadarka fűszeres, a chardonnay és a furmint neutrális, a hárslevelű ellenben virágos, mézes stb. Innentől pedig egy jótanácsom szokott lenni: engedjük szabadjára a fantáziánkat, az segít a legtöbbet. Nyilvánvaló, hogy mást fog kicsit érezni ugyanabban a borban egy 20 éves fiú és mást egy 40 éves hölgy, hiszen más és más lelkiállapotban, más és más érkezettséggel kóstolják a bort.
El kell mondani, hogy vannak illatmolekulák melyek ténylegesen megtalálhatók más gyümölcsökben (szilva, áfonya, ribizli), míg az aszúk jellegzetes kajszis illata bizonyára csak asszociáció és más aromaanyag okozza, ami nagyon hasonlít a baracklekvár molekuláira. A borleíró nyelv alapvetően azt a célt szolgálja, hogy egyik és másik bor (pl. tíz különböző rosé) közt különbséget tudjunk megragadni: az egyik kicsit málnásabb, a másik inkább epres, a harmadik visszafogottabb, a negyedik intenzívebb stb, de nagyban segíti az ételekkel való párosítást is.
Fiatal boroknál aromákról, három évnél idősebbeknél bukéról beszélünk. Az első szippantás mindig rengeteget elárul a borról, hiszen ezt érezzük a legmarkánsabban, aztán ahogy egy borkóstoló vagy pláne tesztelés halad, az orrunk sajnos hajlamos elfáradni és megszokja a sok-sok ingert. Az orrunk egyébként az a szerv, ami a leginkább ellustult a városias életmód által. Rengetegszer van, hogy nagyon emlékeztet valamire egy illat, éreztünk már hasonlót, talán gyerekkorunkban a nagymama konyhájában uzsonnaidőben, de az agyunk csak nagyon nehezen tudja néven nevezni. Aki fejlesztené szaglását, azoknak ajánljuk a borszaküzletekben is kapható illatminta-szettet, ahol fehér-, rosé- és vörösborokhoz is tudunk tréningezni sok-sok jellegzetes aromával.

​Amit a szánkban érzünk
Illatban és ízben is alapvetően három halmazra szoktuk osztani a bor jellegét: primer (a gyümölcsből származó) jegyek, szekunder (az erjedésből és az érlelés elején kialakuló) jelleg és tercier jegyek (a hosszabb érlelés, palackban kialakuló illatok, ízek). Sokat segíthet még az ízek nevén nevezésében a neten is elérhető aromakorong, mely belülről kifelé haladva segít alábontani, hogy primer gyümölcsökön belül, citrusokat, azon belül narancshéjat érzünk egy adott tokaji édes borban, esetleg a tercier tölgyhordós érlelésre jellemző fűszerek közül a vanília jelenik meg illatban és/vagy ízben. Azt tudjuk, hogy nyelvünk különböző pontjain érezzük a savas, sós, édes és keserű ízeket, sőt az umami ízjegy ma már ugyancsak része az alapízek táborának. A borok esetében alapvetően a következő ízalkotókat szokás vizsgálni: cukor (száraztól édesig), sav (a bor gerincét, azaz tartását adja, pláne maradékcukor mellett), alkohol (torokban hevítően, esetleg édeskésen érezzük), test (a bor alkohol és szárazanyag-tartalma adja, mennyire kiadós, telt) és a már említett tannin, ami inkább vörösborok sajátossága, hisz többnyire a héjon való áztatással nyerik ki a borászok (rosszabb esetben a kocsány és a mag, sőt a hordó is ad tannint, más szóval csersavat a borba). A tannint fogínyen és szájpadláson összehúzóan, tapadóan érezzük (mint amikor kökénybe harap az ember).
Mindegyik alkotóról elmondható, hogy alapvetően az összhagot, a bor egyensúlyát kell keresnünk. Ez csak a valóban jó borokról mondható el. 
​ 
A sav lehet: enyhe vagy visszafogott (például egy meleg év fehérboránál), frissítő (fiatal rosénál), élénk (a szép tokaji furmintban), virgonc (egy rajnai rizlingben), markáns (pl. hűvös év aszújában), durva vagy sorjás (pl. éretlen szőlőből vagy hűvös klímában készült borban) stb.
 
A cukor-érzet lehet: enyhe (szárazabb borban), kerekítő (félszáraz tokajiban), édeskés (egy túlérett szőlőből készült félédes borban), dús és intenzív (egy szép szamorodniban), hömpölygő (egy jó aszúban) vagy gejl (egy savakban szegényebb édes borban, de ez Tokajban szerencsére a fajtáknak köszönhetően nem gyakori).
 
Az alkohol lehet: diszkrét, édeskés, közepes, magas, túlzó, perzselő.
 
A tannin lehet: enyhe, sima, selymes, tapadó, keserű, markáns vagy rossz esetben durva.
 
A bor teste lehet: vékony (pl. egy savasabb, alacsony beltartalmú cserszegiben), filigrán (egy korábban szüretelt fehérborban), közepes (pl. egy átlagos kékfrankosban), markáns, telt, vastag vagy nagy testű (angolul full-bodied pl. egy komoly bordói vörösborban). 

​A lenyeléssel még nincs vége!
Érdemes aztán megfigyelni, mi történik a bor lenyelése után: esetenként teljesen más ízek érződnek majd, mint a korty elején. Ennek oka, hogy a levegő hatására minden borból újabb és újabb ízek, zamatok tárulnak föl (ezért is érdemes szellőztetni, sőt szájban is levegőt szippantani mellé: mintha az F-betűt levegő beszívásával akarnánk mondani). Az utóíz hosszúsága alapján lehet egy bor rövid, közepes vagy hosszú, ha több másodpercen keresztül is érezzük a szánkban. Az utóíz tisztasága a szőlő és a hordó minőségére is enged következtetni, de számos erény és hiba kiütközhet benne (például a dohos pince vagy hevítően a túlzó alkohol). Érdemes megfigyelni, mi az amit a legtovább érzünk a szánkban: savat, cukrot, alkoholt, netán a hordó édeskés fűszereit, esetleg a furmint fenolos anyagaiból származó kesernyésséget.
Ezek összessége adja ki aztán végül, hogy egy bort mennyire kedvelünk, amit összbenyomásnak nevezünk (ez a 100 pontos bírálatokon 11 pontot ér). Lehet egy bor teljesen tiszta, hibátlan illatú és zamatú, de ettől még dögunalmas is, és az is előfordul, hogy egy szűretlen-derítetlen, enyhén zavaros bor váratlanul szép illatokat és húsos, gazdag ízeket eredményezve kápráztat el minket.
 
Minden csak gyakorlás kérdése. Ne hagyjuk magunkat befolyásolni sem a borász, sem a bloggerek, sem a címke leírása által! Szerezzünk be egy alkalmas boros kelyhet, szánjunk időt és figyelmet egy teljes palack borra (akár vissza-visszakóstolgatva) és engedjük szabadjára a fantáziánkat illatban és ízek terén is. Nagyszerű játék a vakkóstolás is, amikor a bor címkéje le van takarva: így lehet a legtöbbet tanulni, ha előítéletek nélkül érezzük a bor rezdüléseit. Higgyük el, egy teljesen új univerzum fog kitárulni előttünk, ami egy életen át képes majd elszórakoztatni minket...!

Ripka Gergely manapság Tokaj Hegyalja legnaprakészebb ismerője, de nyugodtan írhatnánk azt is, hogy szakértője. Rendíthetetlenül járja a vidéket, ismeri a helyi termelőket, múltjukat, terveiket és a rengeteg kóstolt bor hozományaként a jelenüket is. Jegyzeteit, élményeit és ajánlatait már harmadszorra önti egy praktikus útikönyv formájába a borrajongók nagy örömére. Ez a kis sárga-piros notesz borvidékünk iránytűje, a Tokaj Kalauz/Guide
Nálunk tavasszal járt Gergely, végigkóstolta aktuális borkínálatunkat, ennek összefoglalóját tegnap tette publikussá. Olvasd el véleményét közvetlenül a blogján, a tancolomedve.hu -n vagy kattints a "Read More" -ra >>
(a webshop elérhetőségeket mi linkeltük be)

​A Debreceni Borozó száraz TOKAJ tesztjén - erős és kiegyensúlyozott mezőnyben - szépen szerepelt két új borunk is. Az alábbiakban olvashatod a kóstolási jegyzeteket.

"Aranysárga szín, érett, telt, vajas, mandulás, barackos, körtés illatok, kerek savak, olajos test, kerek, gyümölcsös, zamatos, izgalmas, tartalmas, kicsit ásványos, vajas lecsengés, szép, hosszú" 87 pont
​-
Elérhető a webshopban itt!

"Világos aranysárga szín, illatában vajasság, körte, méz, barack, kerek savak, citrusok, olajos test, a korty nagyon kerek, kellemes, zamatos, simogató, gyümölcsös lecsengéssel"
​85 pont
​-
Ezt a bort itt találod a webshopban.

A teljes tesztet és az egész lapszámot itt tudod elolvasni, de elérhető nálunk is ingyenesen, nyomtatott formában.