​A megjelenés
Borkóstoláskor alapvetően három érzékszervünkre szoktunk támaszkodni: szem, orr, nyelv (koccintani azért szoktunk, hogy a fülünk se unatkozzék). Természetesen a könnyebbtől a nehezebb felé haladunk ösztönösen, így a szemünkkel kezdünk. A hibákat mindenhol érdemes figyelni: azaz látunk-e kiválást, opálos, zavaros dolgokat, ha nem, akkor mondhatjuk, hogy a borunk tükrösen tiszta megjelenésű; azaz nem törik meg benne a fény, csillog a pohárban. Pezsgőnél vizsgáljuk a buborékok méretét és tartósságát (a jó pezsgőben picik és akár órákkal a bontás után is tartósak, bár a legjobb pezsgők élettartama inkább percekben mérhető). Csendes borban is lehet apróbb gyöngyözés, ezt okozhatja sajnálatos újraerjedés a palackban, de normális maradék CO2 is. A bor színéből megállapítható a kora, s utalhat a szőlőfajtára is. Az egy éves reduktívan készült (tartályos) furmint például lehet halvány citrom vagy szalmasárga, míg a tíz éves és/vagy hordós furmint lehet mélyebb szalmaszínű vagy arany beütésű, érett aszúknál akár borostyános is. Ehhez képest a friss sárga muskotály nem ritkán szinte teljesen színtelen.
Vörösboroknál elkülönítünk szélet és magot (ezt fehér papír fölött a legkönnyebb vizsgálni): a vékony héjú kadarka, pinot noir halvány, nem rendelkezik maggal, míg egy merlot vagy syrah a rubin, bíbor szélen belül akár fekete maggal is jellemezhető (a vörösborok színe ugyancsak utal a korra: fiatalabbaknál élénkebb, lilás, időseknél téglavöröses vagy barnás széllel).
(Szoktuk még nézni a bor viszkozitását, ahogy a pohár falára feltapadva lecsorog, ebből a glicerintartalma állapítható meg, ami testességre utal, de városi legenda, hogy a bor valós értékére ez alapján lehetne következtetni.)
(A kereskedelmi forgalomban kapható borokat a NÉBIH bevizsgálja analitikailag és érzékszervileg is, így durván kiválásos vagy más hibával rendelkező borok üzletekbe nem is  kerülhetnek.)

​Egy furcsa szervünk: az orr
A csúf igazság, hogy kutatások kimutatták: adott bort alapvetően a fogyasztók többsége két változó alapján szeret avagy nem szeret. Az egyik a címke, a másik a bor illata, vagyis az első intimebb benyomás a borról. Az illat a megjelenéssel ellentétben sokkal mélyebb információkat fog velünk közölni a borról. Alapvetően itt is hasonló dolgokat figyeljünk meg: tisztaság, van-e oda nem illő vagy zavaró illatjegy (pl dugóhiba, ami dohos pincét, ázott kartonpapírt idéz, de a borhibák és betegségek egy külön írást is megérne). Minden szőlőfajtának megvannak tankönyvi illatjegyei: egy Irsai Olivér olyan akár a friss szőlőlé, a jellegzetes muskotályossággal, az olaszrizling mandulás, a tramini rózsás, a kadarka fűszeres, a chardonnay és a furmint neutrális, a hárslevelű ellenben virágos, mézes stb. Innentől pedig egy jótanácsom szokott lenni: engedjük szabadjára a fantáziánkat, az segít a legtöbbet. Nyilvánvaló, hogy mást fog kicsit érezni ugyanabban a borban egy 20 éves fiú és mást egy 40 éves hölgy, hiszen más és más lelkiállapotban, más és más érkezettséggel kóstolják a bort.
El kell mondani, hogy vannak illatmolekulák melyek ténylegesen megtalálhatók más gyümölcsökben (szilva, áfonya, ribizli), míg az aszúk jellegzetes kajszis illata bizonyára csak asszociáció és más aromaanyag okozza, ami nagyon hasonlít a baracklekvár molekuláira. A borleíró nyelv alapvetően azt a célt szolgálja, hogy egyik és másik bor (pl. tíz különböző rosé) közt különbséget tudjunk megragadni: az egyik kicsit málnásabb, a másik inkább epres, a harmadik visszafogottabb, a negyedik intenzívebb stb, de nagyban segíti az ételekkel való párosítást is.
Fiatal boroknál aromákról, három évnél idősebbeknél bukéról beszélünk. Az első szippantás mindig rengeteget elárul a borról, hiszen ezt érezzük a legmarkánsabban, aztán ahogy egy borkóstoló vagy pláne tesztelés halad, az orrunk sajnos hajlamos elfáradni és megszokja a sok-sok ingert. Az orrunk egyébként az a szerv, ami a leginkább ellustult a városias életmód által. Rengetegszer van, hogy nagyon emlékeztet valamire egy illat, éreztünk már hasonlót, talán gyerekkorunkban a nagymama konyhájában uzsonnaidőben, de az agyunk csak nagyon nehezen tudja néven nevezni. Aki fejlesztené szaglását, azoknak ajánljuk a borszaküzletekben is kapható illatminta-szettet, ahol fehér-, rosé- és vörösborokhoz is tudunk tréningezni sok-sok jellegzetes aromával.

​Amit a szánkban érzünk
Illatban és ízben is alapvetően három halmazra szoktuk osztani a bor jellegét: primer (a gyümölcsből származó) jegyek, szekunder (az erjedésből és az érlelés elején kialakuló) jelleg és tercier jegyek (a hosszabb érlelés, palackban kialakuló illatok, ízek). Sokat segíthet még az ízek nevén nevezésében a neten is elérhető aromakorong, mely belülről kifelé haladva segít alábontani, hogy primer gyümölcsökön belül, citrusokat, azon belül narancshéjat érzünk egy adott tokaji édes borban, esetleg a tercier tölgyhordós érlelésre jellemző fűszerek közül a vanília jelenik meg illatban és/vagy ízben. Azt tudjuk, hogy nyelvünk különböző pontjain érezzük a savas, sós, édes és keserű ízeket, sőt az umami ízjegy ma már ugyancsak része az alapízek táborának. A borok esetében alapvetően a következő ízalkotókat szokás vizsgálni: cukor (száraztól édesig), sav (a bor gerincét, azaz tartását adja, pláne maradékcukor mellett), alkohol (torokban hevítően, esetleg édeskésen érezzük), test (a bor alkohol és szárazanyag-tartalma adja, mennyire kiadós, telt) és a már említett tannin, ami inkább vörösborok sajátossága, hisz többnyire a héjon való áztatással nyerik ki a borászok (rosszabb esetben a kocsány és a mag, sőt a hordó is ad tannint, más szóval csersavat a borba). A tannint fogínyen és szájpadláson összehúzóan, tapadóan érezzük (mint amikor kökénybe harap az ember).
Mindegyik alkotóról elmondható, hogy alapvetően az összhagot, a bor egyensúlyát kell keresnünk. Ez csak a valóban jó borokról mondható el. 
​ 
A sav lehet: enyhe vagy visszafogott (például egy meleg év fehérboránál), frissítő (fiatal rosénál), élénk (a szép tokaji furmintban), virgonc (egy rajnai rizlingben), markáns (pl. hűvös év aszújában), durva vagy sorjás (pl. éretlen szőlőből vagy hűvös klímában készült borban) stb.
 
A cukor-érzet lehet: enyhe (szárazabb borban), kerekítő (félszáraz tokajiban), édeskés (egy túlérett szőlőből készült félédes borban), dús és intenzív (egy szép szamorodniban), hömpölygő (egy jó aszúban) vagy gejl (egy savakban szegényebb édes borban, de ez Tokajban szerencsére a fajtáknak köszönhetően nem gyakori).
 
Az alkohol lehet: diszkrét, édeskés, közepes, magas, túlzó, perzselő.
 
A tannin lehet: enyhe, sima, selymes, tapadó, keserű, markáns vagy rossz esetben durva.
 
A bor teste lehet: vékony (pl. egy savasabb, alacsony beltartalmú cserszegiben), filigrán (egy korábban szüretelt fehérborban), közepes (pl. egy átlagos kékfrankosban), markáns, telt, vastag vagy nagy testű (angolul full-bodied pl. egy komoly bordói vörösborban). 

​A lenyeléssel még nincs vége!
Érdemes aztán megfigyelni, mi történik a bor lenyelése után: esetenként teljesen más ízek érződnek majd, mint a korty elején. Ennek oka, hogy a levegő hatására minden borból újabb és újabb ízek, zamatok tárulnak föl (ezért is érdemes szellőztetni, sőt szájban is levegőt szippantani mellé: mintha az F-betűt levegő beszívásával akarnánk mondani). Az utóíz hosszúsága alapján lehet egy bor rövid, közepes vagy hosszú, ha több másodpercen keresztül is érezzük a szánkban. Az utóíz tisztasága a szőlő és a hordó minőségére is enged következtetni, de számos erény és hiba kiütközhet benne (például a dohos pince vagy hevítően a túlzó alkohol). Érdemes megfigyelni, mi az amit a legtovább érzünk a szánkban: savat, cukrot, alkoholt, netán a hordó édeskés fűszereit, esetleg a furmint fenolos anyagaiból származó kesernyésséget.
Ezek összessége adja ki aztán végül, hogy egy bort mennyire kedveljük, amit összbenyomásnak nevezünk (ez a 100 pontos bírálatokon 11 pontot ér). Lehet egy bor teljesen tiszta, hibátlan illatú és zamatú, de ettől még dögunalmas is, és az is előfordul, hogy egy szűretlen-derítetlen, enyhén zavaros bor váratlanul szép illatokat és húsos, gazdag ízeket eredményezve kápráztat el minket.
 
Minden csak gyakorlás kérdése. Ne hagyjuk magunkat befolyásolni sem a borász, sem a bloggerek, sem a címke leírása által! Szerezzünk be egy alkalmas boros kelyhet, szánjunk időt és figyelmet egy teljes palack borra (akár vissza-visszakóstolgatva) és engedjük szabadjára a fantáziánkat illatban és ízek terén is. Nagyszerű játék a vakkóstolás is, amikor a bor címkéje le van takarva: így lehet a legtöbbet tanulni, ha előítéletek nélkül érezzük a bor rezdüléseit. Higgyük el, egy teljesen új univerzum fog kitárulni előttünk, ami egy életen át képes majd elszórakoztatni minket...!

​A válasz egyértelműen igen! Habár az év 3. és 4. hónapja tele van a ragadozó halainkat érintő tilalmi időszakokkal. Március 1-től tilos süllőre, balinra, sügérre és kősüllőre horgászni. Ugyanakkor még tart a februárban kezdődött csukatilalom is (ami április 1-től ér véget). Éppen ezért, ez az időszak rendkívül nehéz a pergető horgászok számára, de nem jelenti azt, hogy teljes egészben le kellene mondanunk a műcsalis pecáról.
A legtöbb fanatikus pergető ilyenkor az idegenhonosnak számító feketesügéreket üldözi valamelyik telepített tavon, vagy a rohanó (és gyakran rapszodikus vízállású) patakok, kisfolyók partjait járja remélve, hogy be tud cserkelni egy-egy szebb domolykót. Azonban a vadvizek, nagy folyók szerelmeseinek sem kell csüggedniük, hiszen van két olyan halfaj, amit még nem véd tilalom márciusban, és bizony nagyon is jól foghatók a gyorsan melegedő vizekben. Ez a két halfaj pedig a harcsa és a jászkeszeg!
Aki Tokajba látogat kora tavasszal, annak bizony mindkét halfaj megfogására van lehetősége, hiszen a Bodrog híres hatalmas jászkeszegeiről, a Tisza harcsaállománya pedig egészen kivételes. Tehát, a természetszerető pergetők itt egy helyszínen, akár egy napon belül is, horgászhatnak két olyan halfajra, amik merőben eltérően viselkednek, és két teljesen eltérő horgászélményt nyújtanak az arra érdemeseknek. A két faj céltudatos horgászatának teljesen különböző a felszerelésigénye is. 

​Kezdjük a jászkeszeggel, ami tulajdonképpen nem is keszeg - nevével ellentétben – hiszen ő egy pontyféle. Azonban ezen tulajdonsága sem akadályozza meg abban, hogy ragadozó módjára vadásszon kishalakra az év nagyrészében, de különösen tavasszal és ősszel. Egyébként a kishalakon kívül szinte mindent megeszik; étrendjének nagyrészét vízbe hulló bogarak és rovarok teszik ki, de ugyanígy elfogyaszt rákokat és piócákat is, sőt, nyáron még a vízparti eperfákról lehulló vadeper szemeket is összeszedegeti.
Jászkeszegre UL (ultra light) felszereléssel kell készülnünk. Pergető botunk legyen alkalmas a kisebb csalik eldobására. Csónakból a rövid, 2 méter körüli, nagyjából 1-10 gramm dobósúlytartományú botokat részesítjük előnyben, kicsi 1000-s, 2000-s orsóval kombinálva, melynek dobjára vékony, 0,06 – 0,08 mm vastag nanofil vagy fonott zsinórt csévélünk.
A jászkeszeg szája kicsi, ezért 2-5 cm közötti wobblerekkel, plasztikcsalikkal és fém műcsalikkal (körforgók, támolygók) pergethetünk rájuk eredményesen. A műcsalik színének megválasztásakor pedig inkább a sötétebb és élethűbb árnyalatokat részesítsük előnyben!
A jászokat ebben az időszakban a mélyebb vízrétegekben (is) érdemes keresni. Ahol a sodorvonal kijjebb tolódik a part menti sávba, és közvetlenül a vízre hajló fák, bokrok ágai alatt már kellő (2-4 méter) mélységek vannak, ott kell keresnünk a jászkeszeg rajt. Itt a sodrás folyamatosan táplálékot görget a part menti sávba szoruló halak elé, ami a jászok számára különösen előnyös.
A jász nem magányos hal; ahol fogunk egy példányt, ott valószínűleg több is van, csak tudni kell becsapni őket. Horgászatuk során azonban nagyon csendesnek és óvatosnak kell lennünk, mert rendkívül okos, elővigyázatos halak, és ráadásul jól is látnak! 

​A jászkeszeggel szemben, az ebben az időszakban szintén jól foghatók ragadozó, hazai vizeink legnagyobbra nővő hala, az édesvizek csúcsragadozója, a szürkeharcsa! A harcsa horgászata méreteiből adódóan nagyon erős felszerelést igényel. Így harcsára, rendkívül erős, direkt erre a halfajra szánt botokat, orsókat és zsinórokat kell választanunk. A bot-orsó összhangon túl pedig a felszerelés minden apró elemére is nagy figyelmet kell szentelnünk, pl. a kapocs, a műcsali, a műcsali horgai és kulcskarikái, mert ha nem így teszünk, a bajszos ragadozók meg fogják találni felszerelésünk leggyengébb pontját, és emiatt lehet, hogy életünk legnagyobb fogását fogjuk elveszíteni.
A harcsák tavasszal a felmelegedő víz hatására egyre aktívabban kezdenek táplálkozni. Ahogy a víz hőfoka eléri a 6-7 Celsius fokot, már jó eséllyel megfoghatók műcsalikkal is. Majd, amikor 8 Celsius fok fölé emelkedik a víz hőfoka, akkor robbanásszerüen zabálni kezdenek, és ilyenkor már az ősi szerszám, a kuttyogató hangjára is jól reagálnak. Persze ezek az értékek nem törvényszerűek, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a Tiszán bizony igazak.
Ebben az időszakban - amíg a víz el nem éri a 14-15 fokot - esik el a legtöbb nagy harcsa nálunk is a tokaji Tiszán. Ilyenkor agresszívan támadnak wobblert, gumihalat, és minden olyan műcsalit, aminek számára tetszetős a mozgása, és az bekerül a támadási zónájába.
Ezt a mohóságát tudjuk mi is kihasználni. Kezdetben még csak a mélyvizeken és a nagyobb medertöréseken tudjuk megtalálni őket, majd ahogy melegszik az idő úgy húzódnak egyre a sekélyebb vizekbe, követve a tápláléhalakat, amik a gyorsan melegedő 2-3 méter mély vizeket keresik fel tavasszal.
Két nagyon eredményes módszert alkalmazunk. Amikor még a mélyben vannak, többen is egy viszonylag kicsi, jól behatárolható helyen, akkor a csónakkal föléjük kötünk és gumihalainkat kidobjuk irányukba. A plasztikcsalikat lassan, a fenék felett vezetjük, így próbáljuk becsapni a rafinált bajszosokat. A másik módszer esetében nem horgonyzunk meg, hanem a folyó sodrását kihasználva, hagyjuk, hogy a folyó sodorja a csónakunkat, és közvetlenül a hajó alatt vertikálisan (függőlegesen) emelgetjük műcsalinkat. Ezt már akkor alkalmazzuk, ha a melegebb víz hatására szétszéledtek a halak, és nem egy koncentrált helyen tartózkodnak, hanem egy hosszú folyószakaszon bárhol felbukkanhatnak.

Van tehát élet a csukán és a süllőn is túl a ragadozóhalak szerelmesei számára, nem kell szögre akasztani a pergető botokat tavasszal sem. A lényeg, hogy a megfelelő helyen, a megfelelő felszereléssel és műcsalikkal, tudatosan célozzuk meg a fogható ragadozókat, a jászokat és a harcsákat. Tokajban – egyedülálló módon – mindkét halfaj megfogására jó esélyünk van!
Egy-egy fárasztó, pergetéssel töltött nap után Tokajban - természetesen - a legjobb levezető program, ha felkeressük a hűs pincéket is, ahol ilyenkor már néhány új bort is szívesen mutatnak a gazdák! ​

​Elkezdődött az időpont foglalás a tavaszi pecatúrákra!
Ha helyi horgászvezetőre lenne szükséged, keress bizalommal!

​Származását tekintve megoszlanak a vélemények. Történeti-nyelvészeti bizonyítékok alapján felvetődött olasz, francia, szerémségi eredete, azonban a Tokaj-Hegyalján fellelt változatainak nagy száma a borvidékre mutat, mint a fajta bölcsője. A legújabb genetikai vizsgálatok szerint szülei a Gouais blanc és az Alba imputato, mely fajták természetes kereszteződése során alakulhatott ki legkésőbb a XVI. századra.
Rendszertani besorolás alapján a fajta a bortermő szőlő (Vitis vinifera) úgynevezett pontuszi változatcsoportjába tartozik. A jelenleg termesztett Fehér Furmint mellett gyűjteményekben fennmaradt a Piros, illetve a Változó Furmint is, ez utóbbi bogyói az érés elején előbb zöldről pirosra színeződnek, később felveszik Fehér Furmintra jellemző, zöldessárgától aranysárgáig terjedő árnyalatot.
A szőlőfajták részletes leírásával az ampelográfia tudománya foglalkozik. A Furmint teljes ampelográfiai bemutatásától itt eltekintenék, azonban kiemelném néhány fontos jellemzőjét: elsőként talán a felálló hajtásrendszert, mely jelentősen megkönnyíti a metszéstől a szüretig tartó kézzel végzett munkálatokat, azaz a zöldmunkákat a Furmint ültetvényekben. Mivel a rügyekből fejlődő zöld hajtások függőlegesen felfelé növekednek, a lombfal rendezetten tartása valamivel könnyebb, mint más, inkább „szétálló” hajtásokkal rendelkező fajták esetében (ilyen például a Sárgamuskotály). A Furmint hajtásai nagyobb valószínűséggel maradnak a hajtástartó huzalpárok között, később a fürtzóna felett megjelenő első kacsok rátekerednek a huzalokra, így a hajtást már az erősebb szelek sem tudják kifújni, eltörni. Levelének széle fűrészes-csipkés, a fogak inkább hegyesek, így kis gyakorlattal megkülönböztethető a Hárslevelű csipkés, inkább lekerekített, tompa fogakkal ellátott levélszélétől.

​Az 1972-es budapesti I. Bor Világverseny alkalmából készült emlékbélyeg. A korszakra jellemző aszús palack mögött stilizált Furmint fürt és levél, a háttérben Tokaj városa és a felette lévő hagyományos bakművelésű szőlők a Tisza túlpartjáról szemlélve. A bélyeg Vertel József, az egyik legtöbbet foglalkoztatott magyar bélyegtervező alkotása. Figyeljük meg a teljes érésben, illetve túlérésben lévő, talán már aszúsodásnak induló bogyók eltérő színárnyalatát.

​Érési idejét tekintve a kései érésű szőlőfajták közé tartozik, mely tulajdonsága hagyományosan október második felére helyezte a tokaj-hegyaljai szüret kezdetét. Teljes érésben zöldessárgára, Napnak kitetten aranysárgára színeződő termésének fontos jellemzője a markáns, határozott savtartalom, viszonylag magas beérési mustfok az egyensúlyban lévő (azaz nem túlterhelt) ültetvényekben, valamint a töppedésre, aszúsodásra való alkalmasság. Bár karakteres elsődleges aromákkal a Furmint nem rendelkezik (ellenpéldaként gondoljunk a muskotályos fajtákra, az Irsai Olivérre), az erjedés során keletkező másodlagos zamatanyagok almát, körtét, őszibarackot, fehér virágokat idéző jelleget alakíthatnak ki a fiatal borban. A tölgyfahordóban történő erjesztést, érlelést a legtöbb Furmint tétel meghálálja, az ekkor keletkező harmadlagos zamatanyagok gazdagítják aromavilágát.

​Beérett, illetve aszúsodásnak indult fürtök. A Furmint hajlamos a madárkásságra, ha a rosszul termékenyült, apró bogyók túlsúlyba kerülnek, jelentősen csökkentik a termés mennyiségét. A bal oldali képen látható mennyiségben azonban pozitív hatásuk is érvényesülhet, a laza fürtök egészségesebbek  maradnak, száraz bor készítésre alkalmasabbak lehetnek az ilyen tulajdonságot hordozó változatok. A tömött fürtű, nagy bogyójú típusok, mint a jobb oldalon látható Hólyagos Furmint, jobban aszúsodnak.

​A hungarikumnak tekinthető fajta magyarországi termőterülete hozzávetőlegesen 4000 hektár, a telepítések túlnyomó része a Tokaji Borvidéken található. A legfrissebb hegyközségi adatok szerint az 5603 ha tokaji összterületből 3726 ha-t, azaz 67%-ot foglal el legjelentősebb fajtánk.
​
A hagyományosan termesztett fajták közé tartozik a Somlói Borvidéken, továbbá fellelhető a Pécsi Borvidéken és a Balaton környékén, de több egyéb borvidékünkön is. Korábban a Soproni Borvidéken is jelentős területen termesztették, innen azonban szinte teljesen kiszorult. Határainkon túl elsősorban Szlovéniában, Horvátországban, Szlovákiában és Ausztriában képviselteti magát.

Ha kinézünk, hó most nincs, bár ki tudja, mire ezt olvasod, igazán zordra változhat az időjárás. De tél van, és csend van Tokajban. Érdemes ilyenkor Tokajba jönni? ​Figyelembe véve, hogy a vírushelyzet miatt a múzeumok zárva vannak, a vendéglátóhelyek leginkább csak vásárlásra és elvitelre kínálnak ételt-italt. A válasz, igen. ​

Most is érdemes eljönni, friss levegőt szívni, egy hosszú séta alatt kiszellőztetni a fejünket, kellemesen elfáradva feltöltődni. Merre induljunk? Hegyre vagy a folyópartnak, vagy csak sétáljunk a városban? Itt is - ott is tudunk legalább 2-3 órát túrázni.

Vonattal érkezünk. Ekkor a vasútállomástól a Szerelmi pincesoron sétálva, a pincesor végétől két irányba is indulhatunk. (A pincesor autóval is jól megközelíthető, de a parkolás nem biztos, hogy zökkenőmentes lesz).
A pincesor végén egyenesen tovább haladva, betonozott úton a Hétszőlő tanösvényre juthatunk. Itt erőnlétünknek és kedvünknek megfelelően választhatunk a zöld-, a sárga- és a piros négyzet útjelzések közül. Mindhárom jelzés a szőlőbirtok területén, betonozott úton halad – egy darabig együtt, majd elágaznak. Időnként munkagépek is járnak, tehát figyelmesen közlekedjünk!
A zöld négyzet alig emelkedik, csupán egy kisebb szőlőtáblát kerül körbe. A sárga négyzet útvonalán már vannak kaptatósabb részek, de a pihenőhelyeknél, információs tábláknál egy kis szünet alatt új erőre kaphatunk és megismerhetjük a tokaji szőlőfajtákat is. Cél a Hétszőlő felirat, majd onnan visszaereszkedünk a kiindulási pontra. A piros négyzet jelzés elég meredek, ezen a birtok felső határáig, a Kusajd dűlő tetejéig juthatunk. A Hétszőlő dűlő tetejéből csodálatos panoráma nyílik Tokaj déli részére és a Taktaközre. Jó időben a Tiszaújvárosi Vegyi Művek kéményei is látszanak.

Ha kalandvágyók, és /vagy a természet megszállottjai vagyunk, a Szerelmi pincesor végétől jobbra, a hegy felé fordulva egy részen betonozott úton haladhatunk a Szerelmi dűlőben. Az út első harmada még nem annyira meredek szerpentineken vezet, ám az utolsó egyenes szakasz után van egy komolyabb emelkedő. Ennek a végén jobbra tartva elérhetjük a Tehéntánc tetőt, ahonnan a tábla iránymutatását követve átvághatunk a TV toronyhoz, vagy tovább menve a Finánc dombi kilátóhoz juthatunk (bár tegyük hozzá, ez a szakasz nincs pontosan jelezve). Itt megint eldönthetjük, hogy a Kilátóhoz vezető kőlépcsőkön, vagy a betonozott mélyúton jövünk le. Az elsőt választva az Erzsébet hídhoz, a másodikat választva a Tokaji Ferenc Gimnázium mögött, a Munkaügyi központ parkolójába érkezünk. 

Nézd meg térképen a dűlőket itt!
​
A Szerelmi pincesorról indulva a zöld turistajelzésen a Szeles tetőhöz érünk. Ha nem az első dolgunk a pihenő padokra való lezökkenés, hanem kicsit keleti irányba tartunk, gyönyörködhetünk a városképben, illetve az elénk táruló folyók és az Alföld panorámájában. A Szeles tetőről három választási lehetőségünk van: 1) a piros háromszög jelzést követve a tokaji TV toronyhoz juthatunk. 2) A zöld jelzésen tovább haladva, a Hideg-oldal nevű dűlőt is megkerülve a Fesztiválkatlan mellett jövünk le, a Torkolat panzióhoz – a város valamikori északi kapujához - érkezünk. 3) a piros turistajelzést követve, a temető mögött a Dózsa György utcára érkezünk. Ezen az útszakaszon van egy elég meredek rész, esős időben, vagy eső után nagyon nehezen járható. Viszont megéri a fáradtságot, mert a Hímesudvar hívogató bejárata is itt nyílik, érdemes betérni egy rövid pihenőre és egy pohár borra a hangulatos kertbe.

​Ha már a TV tornyot említettem, innen a betonutat követve legyalogolhatunk Tarcalra, ahonnan taxival, vagy vonattal tudunk visszatérni Tokajba. A toronytól indulva 2-3 percen belül elérjük a sípályát, ami nem hóágyúzott, de megfelelő hóviszonyok esetén kezdőknek ideális terep.

Ugyancsak a Szerelmi pincesorról indul a Borostyán tanösvény, amely egy idő után bekapcsolódik a zöld turistajelzésbe. Számos táblánál állhatunk meg egy szusszanásnyi időre, hogy a Kopasz-hegy növény- és állatvilágát jobban megismerhessük.
Ezekhez a túrákhoz mindenképp ajánlott a megfelelő lábbeli, túraöltözet, esetleg túrabot. A jelzésekről letérni nem célszerű, mert számos mély árok, vízmosás húzódik nem is túl messze a turista utaktól.

A Bajcsy-Zsilinkszky Endre úti „nagy” parkolóból is számos lehetőség kínálkozik. Akik éppen csak kicsit akarnak hegyet mászni, azoknak a Finánc-dombi kilátó a legközelebbi úti cél. Habár lépcső vezet fel, párás, esős időben csúszásveszéllyel kell számolni az elég meredek útvonalon. A megfelelő, bokát tartó lábbeli erre a rövid szakaszra is erősen ajánlott. A kilátóból leginkább a Tisza és Bodrog összefolyására, valamint a Kelet felé szomszédos településekre látni.

A parkolótól a Széchenyi sétányon, a Tisza töltésén, déli irányba indulva az egykori Sóvámház / Rákóczi-Dessewffy kastély mögött és a futballpálya mellett haladunk. Az ÉVIZIG székház mellett találjuk az árvízi emlékművet, amely a Tisza 2000. évi, eddigi rekord magas, 928 cm-es tetőzésének állít emléket. Innen tovább haladva Dél felé már nincs jelentősebb látnivaló, hacsak a várostól jóval távolabb eső halastavakat, vagy az Ively-ér átereszét nem érezzük annak. Viszont aki idáig elsétál, azt a csend, és tiszta idő esetén a Kopasz-hegy látványa kárpótolja a megtett távért. Ha van kísérőautó – ami a kiadós séta után felvesz minket - akkor a töltésen még tovább sétálva a szomszédos Tiszaladányra is elérhetünk.
​
A parkolótól északi irányba tartva az „óvárosba” jutunk. A XIX. századig – amikor is kiépül a város déli, úgynevezett Kis-Tokaj része – csupán ez a rész volt ismert Tokajként különböző neveken (Tisza – Tokaj, Nagy-Tokaj). Itt szinte minden háznak külön meséje van, de erről majd egy másik alkalommal. 

A túra- és sétaútvonalak hangulatát és szépségét csak személyes résztvéttel tudod igazán átélni, úgyhogy bakancsot fel, mindig vár Tokaj!

 A gyorsan változó természeti és gazdasági környezet számtalan kihívás elé állítja napjaink szőlőtermesztőit és borászait, elég csak a globális klímaváltozással járó, szőlőtermést veszélyeztető kockázatokra vagy akár a koronavírus-járvány okozta megváltozott lehetőségekre gondolnunk. Így Intézetünk, a Tarcalon található Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet tevékenysége is sokszínű, foglalkozunk a világ minden szőlőtermesztő országában aktívan kutatott, valamint szinte kizárólag a Tokaji Borvidékkel kapcsolatos témákkal is. A következőkben röviden ismertetem tevékenységünket, melyek közül többet részletesebben is bemutatok a következő hónapok során.

​A Tokaji Borvidék egyedülálló fajtaszerkezettel rendelkezik. Hat engedélyezett fajtája közül a domináns Furmint valószínűleg itt született, ültetvényeinek legnagyobb része jelenleg is Tokaj-Hegyalján található. Az igen sokszínű Furmint szaporított változatainak, azaz klónjainak kutatása és megőrzése egyik fontos feladatunk, ez elmondható a szintén hungarikum Hárslevelűről is. Még fellelhető típusaikat a tarcali Szarvas-dűlőben található, közel egy hektáros Fajtagyűjteményünkben őrizzük, ahol emellett más tokaji fajták és azok változatai, régi magyar szőlőfajták, csemegeszőlő-fajták és alanyfajták is tanulmányozhatóak. A sokszínűség megőrzése érdekében az előző év őszén munkatársaim csaknem ötszáz(!) idős, értékes szőlőtőkét jelöltek meg szerte a Tokaji Borvidéken, melyeket néhány évnyi megfigyelés után továbbszaporítunk gyűjteményünk gyarapítására.
Növényorvos kollégánk automata meteorológiai állomás-hálózatunk adatait is segítségül hívja a szőlőt veszélyeztető kórokozók és kártevők előrejelzésére: a „hagyományos” betegségek, mint a szőlőlisztharmat vagy a szőlőperonoszpóra mellett szinte minden évben jelentkeznek újabb problémák, mint a feketerothadás vagy akár a harlekinkatica. Az ellenük való védekezéssel kapcsolatos tanácsadás szintén fontos feladatunk. Különleges borvidékünk kapcsolata a szürkerothadás nevű betegséggel, hiszen megfelelő körülmények között ez a kórokozó gomba, a Botrytis cinerea idézi elő a nemesrothadást, azaz az aszúszemek kialakulását is.
Az egészséges, jóízű szőlő termesztése a talajnál kezdődik, továbbá az sem elhanyagolható, milyen szőlőfajta, azaz alany adja Furmintunk vagy Hárslevelűnk gyökérzetét? Hiszen a szőlőgyökértetű, azaz a filoxéra elleni védekezés részeként „nemes”, európai szőlőfajtáinkat több mint száz éve észak-amerikai származású fajtákra oltjuk, melyek a szőlőtőke talajfelszín alatti részét képezik. Egyes alanyok jobb szárazság-ellenállást biztosítanak a teljes növénynek, mások későbbi vagy korábbi érést idéznek elő. Az ideális alany kiválasztása mellett legalább ugyanilyen fontos a talaj tápanyagtartalmának, a jótékony talaj-mikróbák életközösségének és a megfelelő talajszerkezetnek a megőrzése, javítása, mellyel talajtani és tápanyaggazdálkodási szakmérnök kollégánk foglalkozik.
Első lépéseinket tesszük meg két fontos területen: a betegségekkel szemben ellenálló, úgynevezett rezisztens szőlőfajták legújabb generációja jelenik meg napjainkban a világ számos borvidékén. „Tokaji” szempontból való értékelésük, illetve a borvidék számára keresztezéses nemesítéssel előállított fajták a következő 20-30 év távlatában gondolkodva válhatnak fontossá. A precíziós, azaz térinformatikán és automatizáláson alapuló mezőgazdaság a szőlőtermesztésben talán lemaradásban van a szántóföldi „nagyüzemi” növénytermesztéshez képest, de a dróntechnika és szőlőművelő gépek fejlődésével bizonyosan egyre hétköznapibb látvány lesz a Tokaji Borvidék szőlőültetvényeiben is. 

​Új borászati és mikrobiológiai  laboratóriumunk  magas színvonalú műszerparkkal és hozzáértő kollégákkal szolgálja ki a Tokaji Borvidék termelőit, hiszen a szőlő érésének, a must erjedésének és a bor fejlődésének megfelelő analitikai vizsgálatokkal alátámasztott követése ma már elengedhetetlen a tudatos borkészítés során. Borászati kutatásaink átfogják a tokaji pincékben kialakult és begyűjtött élesztőtörzsek vizsgálatát, a különböző kezelések hatását a borok jellemzőire, a régi tokaji szőlőfajták borászati vizsgálatát mikrovinifikációval, azaz igen kis mennyiségben történő borkészítéssel. Az ökológiai szőlőtermesztés és az organikus borkészítés, azaz a bioszőlő és biobor megtermelése az összes eddig felsorolt területen alapos felkészültséget, egyfajta „rendszerszemléletet” igényel a szőlőtermesztő és a borász részéről. Az ezzel kapcsolatos információgyűjtés, tapasztalatszerzés és tudásátadás a következő generációkkal szemben is fontos kötelességünk.