A köztudatban az ősz valami végét jelzi; a szabadság, a nyaralás és a nyár alkonyát hozza el. Ám, az iskola mellett a folyókon is új „időszámítás” kezdődik, hiszen az első hűvös éjjelek, és a rohamosan eső vízhőfok maga után vonja a ragadozó halak kapókedvének robbanásszerű emelkedését is. A halak zöme tudatosan készül a télre, és a változó időjárással párhuzamosan változás veszi kezdetét a halak viselkedésében és étvágyában is. Aki horgászként Tokajba érkezik ebben az időszakban, annak nem érdemes kihagynia a kivételes lehetőségeket, amiket a Tisza és a Bodrog kínál. A folyók csodás arcukat mutatják ősszel. Az ártéri erdő színpompás ruhába öltözik, és a lassan kopaszodó fák szarvasbőgésre táncolnak a hajnali párában. A ködös reggelek előcsalogatják a legóvatosabb állatokat is rejtekhelyükről. A fátyolként a folyó arcát takaró köd leple alatt őzek és szarvasok úsznak át a csendes folyamon. A vadlibák, mint óriások nyilai szelik az eget, és hangosan kiabálva köszönnek el a változó tájtól.  Egy világos színű csuka a tokaji híd alól Tokajban szerencsések vagyunk, mert a két folyó markánsan eltérő ragadozóhal állománnyal (is) rendelkezik, így a csuka, a süllő és a harcsa is könnyen megfogható viszonylag kevés idő ráfordítással. A Bodrog főragadozója a csuka, a Tisza pedig híres süllő és harcsa állományáról. A Bodrogzug tájvédelmi körzet pedig, mint a terület „bölcsője”, minden évben biztosítja a halak számára a megfelelő ívási feltételeket, így gondoskodva a folyamatos természetes szaporulatról. Őszre általában letisztul és lelassul a Bodrog folyó, Tokajnál különösen barátságos és csendes arcát mutatja. A nagyobb 6-8 méteres mélységek mellett bőven találhatók sekély partok, padkák, sárga vízi tökkel és náddal szegélyezett partoldalak is. Ezek a sekély vizek szeptemberben mágnesként vonzzák a csukákat, hiszen a töklevélrengeteg tele van táplálékhalakkal. Ahogy az első hideg hajnalokkal megkezdődik a víz lehűlése, a krokodilpofájú ragadozók felkeresik a partszéli vízinövényes helyeket és itt nagy számban foghatunk belőlük, ha megfelelő technikát és műcsalit alkalmazunk. Pergetőhorgászok számára ez a legizgalmasabb pálya, hiszen nagy kihívást jelent az, hogy a növényzet közül megfogjuk ezeket az erős folyóvízi ragadozókat. Két módszer a legeredményesebb ilyenkor: vagy felszíni békaimitációkkal horgászunk a töklevelek tetején, vagy védetthorgos süllyedő műcsalikat (általában gumihalakat) vezetünk a töklevél szárak között. A növényzetben látott rablás hatására, valamint a felszíni csalikat vadul támadó csukák látványára minden pergető horgász szíve hevesebben ver. Ezek azok az akciók, ami miatt pergető egy pergető; általában a kapás pillanata, a ragadozóhal heves támadása az, amit legjobban szeretünk ebben a horgászatban. Ez az időszak egészen addig tart, amíg még van vízitök a felszínen. Ha végleg eltűnnek a vízinövények – ami általában novemberre következik be – , és a víz hőmérséklete is a kritikus 10 fok alá süllyed, akkor a csukák is követik a nagy, vermelésre gyülekező fehérhal csapatokat a mélyebb vízrétegekbe. Ilyenkor is megfoghatók még, de már teljesen más módszerrel, és csak a vermelőhelyeken gyülekező keszegrajok közelében.  Termetes süllő a tokaji Tisza szakaszról A Tisza is hasonlóan varázslatos, mint a Bodrog, de ragadozó halait tekintve sokkal inkább a fogas süllő és a harcsa a domináns benne. Ősszel is ez a két halfaj a leggyakoribb vendég a pergető horgászok horgain. Sokan nem is tudják, hogy bizony a szeptember és az október mennyire ideális hazai vizeink legnagyobbra nővő ragadozójának a becserkészésre. Pedig a harcsa kondicionáló táplálkozást folytat; felkészül a téli időszakra. A nagytestű bajszosok emésztése még elég gyors a 15-20 fokos vízben, emiatt sokat táplálkozik és óvatlanabbul támad nagyobb halakat is, mint nyáron. Ugyanakkor a télre készülve igyekszik minél jobb formába kerülni, amit rendszeres és válogatás mentes habzsolással tud elérni. Nem véletlen, hogy ilyenkor egyre több harcsát fogunk süllőzés, illetve kősüllőzés közben is járulékos halként. Hiszen a bajszosok előszeretettel tartózkodnak a kisebb, 30-40 cm körüli, könnyen lenyelhető, hengeres testű halak közelében, és bizony meg is szedik a vámot belőlük rendesen. De nem csak véletlenül foghatunk harcsát a Tiszán, hanem tudatosan is horgászhatunk rá. Hagyományos gumihalas technikával vagy vertikális horgászattal, illetve kuttyogatással is eredményesek lehetünk. A süllők a változó vízhőfok hatására sokat vándorolnak ebben az időszakban. Sokszor előfordul ilyenkor, hogy naponta „nyomozni” kell őket, hiszen ahogy a fehérhal csapatok mozognak, úgy követik őket a tüskéshátú ragadozók is. Legnagyobb eséllyel kövezéseken, töréseken és vízalatti akadókon találhatunk rájuk. Érdekes módon a mély gödrök az átmeneti időszakban még nem működnek jól, azokat csak télen keresik fel tömegesen a fehérhalak és így a ragadozók is. A homokpadok, sekély, de kemény, agyagos aljú folyószakaszok meglepetésre sok nagy süllőt tarthatnak ősszel. Ilyenkor hagyományos gumihalas technikával érdemes horgásznunk a fogasokra, de a vertikális pergetés is eredményes lehet. A süllőzés ősszel sokkal hálásabb feladat, mint télen, mert a fagyponthoz közeli vízhőmérsékletben inaktív állapotba kerülnek a halak. Így ősszel egyértelműen sokkal több sikerélményre tehet szert még akár a kezdő pergetőhorgász is. Persze jobb és rosszabb napok ősszel is vannak, de a kitartás és a tudatos kereső horgászat általában meghozza a várva várt sikert.  Fiatal őszi harcsa Nem véletlen tehát, hogy az ősz az igazi szezon a ragadozóhalas horgászok számára. Sokkal jobb eredménnyel kergethetjük hazai ragadozóhalainkat a lehűlő vizekben, mint akár nyáron vagy télen. Ezt minden Tokajba látogatónak érdemes szem előtt tartania, hiszen könnyen lehet, hogy a családi pihenéssel egybekötött hétvégén élete halát is megfoghatja az idelátogató pergetőhorgász. Ha pedig az őszi hűvös szél miatt dermedt tagjainkat szeretnénk kényeztetni is egy kicsit, nincs jobb hely erre a célra, mint egy tokaji pince egy kis forraltbor társaságában.
0 Comments
A Furminthoz hasonlóan valószínűleg természetes kereszteződéssel létrejött, régi magyar szőlőfajta. A genetikai vizsgálatok alapján egyik szülője a Furmint. Első írásos említése Tokaj-Hegyaljáról, 1723-ból való. Nevét valószínűleg onnan kapta, hogy levelének alakja kissé emlékeztet a hársfáéra, ez az elnevezés más nyelvekben is megjelenik (francia “Feuille de Tilleul”, német “Lindenblättrige”). Érdekes egybeesés, hogy borának illata szintén gyakran emlékeztet a hársmézre. Hagyományosan a Furminttal vegyesen, egyharmad arányban ültették, annak kemény, savasabb karakterű, visszafogottabb illatú borának lágyításásra, az aromavilág gazdagítására szolgált.
Alfajtáit Németh Márton írta le Ampelográfiájában: a Nemes Hárslevelű hosszú, hengeres fürtű és jól termékenyül, a Fecskefarkú alfajta fürtje nagyon hosszú, laza, végén gyakran elágazik, kevésbé jól termékenyül, míg a Rúgós Hárslevelű fürtje kicsi, nagyon laza, gyakorlatilag értéktelen. A klónszelekció során egy-egy értékesebb tőke továbbszaporításával emelhető a fajta értéke, ez a Hárslevelű esetén jobban beérő, egyenletesebb fürtméretű, jobb lényeredékű, finom zamatú borokat adó klónokhoz vezetett. Ilyen a legelterjedtebb klón, a T.311 Tarcalról, de említhető a Kecskeméten szelektált K.9, illetve a pécsi P.41 is.
Lazább fürtjeit a Furminthoz képest kisebb, vékonyabb héjú bogyók alkotják. Fürtjei nem ritkán hatalmasra nőnek, “akkorák, mint egy kismalac”, szüretkor gyakran fotózkodnak is vele a szedők. A levélszéleken a fogak lekerekítettek, míg szülőfajtájánál hegyesek, fűrészesek, így könnyen elkülöníthetőek. A Furmintnál gyámoltalanabb: rosszul tűri a vízhiányt, hamarabb megjelennek rajta a tápanyaghiányra utaló tünetek, érzékenyebb a betegségekre, főként a lisztharmatra, valamint a fagyra is. Gondos területválasztással, kellő odafigyeléssel termeszthető sikeresen. Az aszúsodásra kevésbé hajlamos, viszont késői érésben jól betöpped. A már említett hársmézes, fűszeres aromavilág a száraz és édes Hárslevelű borokra egyaránt jellemző, jól áll neki egy kevés maradékcukor is. Házasításokban nagyon jó kiegészítője a Furmintnak. Termőterülete a Tokaji Borvidéken 1120 hektár, a szőlőültetvények 20 %-a (TBHT, 2018). Teljes hazai termőterülete 1612 hektár (2008), hagyományosan termesztik az Egri Borvidéken a debrői körzetben, Somlón, a Balaton északi partján és Villányban is. Külföldön Ausztriában, Szlovákiában, Romániában találhatóak kisebb ültetvényei. Tudj meg mindent a Tokaji borvidék többi szőlőfajtájáról is!
Bár genetikai vizsgálatokkal még nem igazolódott, a szőlőfajták kutatói, az ampelográfusok többsége egyetért abban, hogy a romániai “Grasă” (román “kövér”), vagy “Grasă de Cotnari” és a Kövérszőlő egy és ugyanazon fajta. Bár ezzel az elnevezéssel csak a XIX. századtól kezdve találkozhatunk a tokaji fajták felsorolásánál, szakemberek szerint a Kövérszőlő megegyezik a “Fejérszőlővel”, mely már a XVII. századi szövegekben felbukkan. A romániai Cotnari környékén szintén több száz év óta termesztik. Itt három változatát is leírták: a sárgás, illetve zöldesebb bogyószínűt, illetve a ropogós bogyóhéjút. Ez a változatosság Cotnari térségére utalhat, mint a Kövérszőlő lehetséges szülőhelye. Egy romániai monda szerint III. István moldvai fejedelem Mátyás királynál járt vendégségben Gyulafehérváron, ahol annyira lenyűgözte a megkóstolt Kövérszőlő bor, hogy már vesszőivel tért haza a fajta meghonosítása céljából. Egy másik történet szerint a Kövérszőlőt a XV. század végén a német Gutnar vitte magyar területről Cotnari térségébe, ahol nevét adta a szőlőket telepítő falunak (Gutnar-Kotnar).
Nagyméretű, sötétzöld, mélyen fogazott leveleiről, hatalmas (kövér) bogyóiról és nagy fürtjeiről könnyen felismerhető. Hónaljhajtásai erőteljesen növekednek, külön odafigyelést kíván, hogy a fürtök körül ne váljék túlságosan sűrűvé a lombozat, mely lassíthatja az érést és növeli a gombás betegségek, illetve éréskor az ecetesedés kockázatát. Utóbbi megjelenését fokozza, hogy a darazsak, vaddisznók is szívesen megkóstolják a könnyen felszakadó héjú érett bogyókat. A Furmintnál egy-két héttel korábban érik, száraz bor készítéséhez általában szeptember végén-október elején szüretelhető. A Tokaji Kutatóintézet vizsgálatai szerint olyan régi, fehérbort adó szőlőfajtákkal összehasonlítva, mint a Gohér változatai, a Balafánt vagy a Fehér járdovány, a száraz Kövérszőlő karaktere és minősége ért fel leginkább a Furmintéhoz. A korábbi századokban valószínűleg annak is köszönhette népszerűségét Tokaj-Hegyalján, hogy a nemesrothadáson átesve igen nagyméretű, kiváló minőségű, gazdag ízű, “zsíros” aszúszemek szüretelhetőek a Kövérszőlő tőkéiről, illetve ez az ízgazdagság az édes borkülönlegességeit is jellemzi. Sokan frissen fogyasztva, csemegeszőlőként is kedvelik nagy, dekoratív bogyóit, bár vékony héja miatt rosszul szállítható, könnyen felreped.  A cotnari régió térképe és elhelyezkedése egy 70-es évekbeli román kiadványból. Romániában több mint 400 hektáron termesztik, elsősorban a moldovai dombvidéki borvidékhez tartozó tizenkét “hegyalja”, azaz körzet közül a már említett Cotnari térségében, másodsorban a havasalföldi és olténiai borvidéken, Dealu Mare térségében. Száraz, félédes, édes és késői szüretelésű borok is készülnek terméséből. A Tokaji Borvidéken a filoxéravészig igen fontos fajta, majd szinte teljesen eltűnt a szortimentből. Az 1990-es években jelennek meg kisebb telepítései, napjainkban kicsivel több, mint 50 hektáron (a borvidék alig 1%-án) termesztik, borát 1998-tól lehet újra Tokaji névvel címkézni. 2020. Tokaji Kövérszőlő / !! ÚJ !!száraz | dry / 0,75l alkohol | alcohol: 11,94% maradékcukor | residual sugar: 8,4 g/l sav | acidity: 7,6 g/l készült | bottled: 980 palack | bottles nébih engedélyszám: IHZG egységár: 5334,-HUF/liter 2015 óta készítünk száraz bort is ebből a nagyon ritka tokaji szőlőfajtából. A visszajelzések arra biztatnak minket, hogy ne szakítsuk meg ezt a szokásunkat, így íme itt a 2020-as évjárat! Szeptember végén szüreteltük a szépen beérett szőlőfürtöket. Az erjedés tölgyfardóban, lassan, nyugodtan zajlott le és a tisztítási műveletek után a bor további 3 hónapot töltött még hordóban. Ízben vastag, komplex, inkább fűszeres, kissé ásványos, citrusos. Illatban halvány fúszeresség, körte és őszibarack. Érdekességek a Kövérszőlőről itt! BORTESZT | Borrajongó blog / 2021. július "Egy ritka, száraz iskolázású kövérszőlő. Visszafogott fehér húsú gyümölcsös, őszibarackos illat, enyhe trópusi érintéssel. Gömbölyded, finom szövésű korty fogad szájban, a savak és a maradékcukor szépen kiegyensúlyozzák egymást. Ízében őszibarack, körte, fehér húsú gyümölcsök, egy kevés citrus és fűszer" 2018. Tokaji Kövérszőlő, késői szüretSold out édes | sweet 0,75l Malomfeli dűlő | single vineyard alkohol | alcohol: 12,5% maradékcukor | residual sugar: 57 g/l sav | acidity: 5,6 g/l készült | bottled: 2170 palack | bottles Túlérett, töppedt fürtökből válogatott alapanyag. 5 hónap fahordós érlelés. Érdekességek a Kövérszőlőről itt. BORTESZT | Ripka Gergely-Tokaj Guide / 2020. június "Édes verzióban is megcsodálható a történelmi fajta. A rá jellemző (édesben is) visszafogott, enyhén herbális, vegetális jelleget mutatta orrban. A korty nagyon kerek, nem mondható hosszúnak, viszont egyensúlyos (57 g/l cukorral), finom és mindenekelőtt tiszta zamatú. Lazább, közérthető, egyszerű édes bor, mindennapi fogyasztáshoz. 5+" 2014. Tokaji Kövérszőlőédes | sweet 0,375l Malomfeli dűlő | single vineyard alkohol | alcohol: 11% maradékcukor | residual sugar: 130 g/l sav | acidity: 6,5 g/l készült | bottled: 1619 palack | bottles Túlérett, töppedt, aszúsodott fürtökből válogatott alapanyag. 14 hónap fahordós érlelés. "5 puttonnyi" maradékcukor. Érdekességek a Kövérszőlőről itt. BORTESZT | Borrajongó blog / 2021 július "Túlérett, aszúsodott fürtökből készült, 14 hónap hordós érleléssel, lényegében szamorodni technológiával, 130 g/l a maradékcukor. Fejlett, szépen érő illatában aszalt gyümölcsök, datolya, birsalma, egy kevés dió. A korty dús és koncentrált, finoman krémes, de van benne tartás is a sok maradékcukor mellett. Aszalt gyümölcsök, birsalma, datolya, füge, pici dió színezi, határozott botrytises karakter érezhető ízben is." BORTESZT | Ripka Gergely-Tokaj Guide / 2020. június "Nehéz év, zseniális bor. Akik régóta figyelgetik a tokaji évjáratokat, azok talán tudják, hogy 2010 és 2014 is okozott TokajSweet vonalon meglepetéseket: az aszúzás után, ami fenn maradt és nem rohadt le, az olyan koncentrált, szárazanyagban oly gazdag édes alapanyaggá tudott válni (az esős évjáratok tápanyagforgalma révén), ami szárazabb, melegebb években lehetetlen. Almás, birses, körtés, érett gyümölcsös aromák, egyedi illat. Ízben is megvan az érettség, magas cukra azonban repíti, hosszú, vastag és nagyon gazdag bor (extrakt). Eszméletlenül komplex, vastag korty, utóízben az aszalt gyümölcsök mellett kávéval. Extrém bor, de jó, hogy ilyesmi is megtapasztalható önálló tételként. 7" BORTESZT | Debreceni Borozó / 2017. december "Nagyon halvány szalmasárga szín, citrus, barack, köszméte, vaj az illatában, szép kerek sav és édesség, közepes test, a korty zamatos, gyümölcsös, közepesen hosszú." 84 pont Rendelj egy kartonnal -10% kedvezménnyel itt! Utánvétes, banki átutalásos megrendeléshez kattints ide! Olvasd el a többi tokaji szőlőfajta eredetét is!
A Tokaji Borvidék három elterjedtebb szőlőfajtája, a Furmint, a Hárslevelű és a Sárgamuskotály születésését valószínűleg véletlen, több száz, talán ezer évvel ezelőtti természetes kereszteződésnek köszönheti, a lehetséges szülőjelöltekre a modern genetikai vizsgálatok segíthetnek rámutatni. A kisebb területen termesztett Zéta szülőfajtái azonban bizonyosan ismertek: a Furmint és a Bouvier keresztezésével állították elő Dr. Király Ferenc és munkatársai 1951-ben Pécsett, a Zengő, a Zenit és a Zeusz “féltestvére”. A korábban Oremus névvel jelölt fajtát 1999-ben a híres sátoraljaújhelyi dűlővel való névazonosság miatt átnevezték a ma is használatos Zétára, melyhez az ötletet Gárdonyi Géza regényhőse adta. A szőlőnemesítési program célja az elterjedt, viszonylag késői érésű fehér szőlőfajták, mint az Ezerjó és a Furmint tulajdonságainak átvitele volt egy korai, biztonságosabb beérésű új fajtába. A koraiság kialakítását a Bouvier felhasználása segítette: a franciás hangzású nevet Clotar Bouvier szőlőnemesítő viselte, aki a mai Szlovénia területén 1900-ban fellelt, valószínűleg természetes úton létrejött jelölt továbbnemesítésével állította elő a Bouvier-t.  Zéta ültetvény a tokaji Malomfeli dűlőben (alsó tábla) A hivatalos állami elismerést 1990-ben kapott Zétából 1999-ben csupán 34 hektárt műveltek a Tokaji Borvidéken, a 2000-es évek elején indultak nagyobb telepítések, így jelenleg közel 116 hektáron termesztik. Szőlőtermesztési szempontból határozottan zöldmunka-igényesebb a Furmintnál, Hárslevelűnél. Sok hajtást nevel, rejtett rügyei gyakran kifakadnak a tőkék törzsén, a termőkaron is, ezek időben való eltávolítása kulcsfontosságú a megfelelően szellős lombozat kialakításához.
A koraiság legalább 10 nap, gyakran két hét vagy akár több a Furminthoz viszonyítva, mely a szeszélyes őszi időjárást tekintve sok esetben sorsdöntőnek bizonyulhat. Aszúsodás nélkül, töppedéssel is kiválóan alkalmas lehet késői szüretre, még az őszi esők megérkezése előtt. Viszont ha aszúsodásnak indul, kisméretű, tömött fürtjei egyenletesen esnek át a nemesrothadáson, így az aszúszemek gyűjtése is szapora. Mivel a botritizálódott bogyók “pergésre”, azaz a fürtkocsányról való leválásra hajlamosak, óvatosan kell eljárni a Zéta aszú szüreténél. A késői érésű, illetve az aszúsodott Zéta is igen koncentrált, gazdag, mézes jellegű aromavilágot hordoz, mely természetesen édes boraira is jellemző. A fajta hátrányaként a viszonylag alacsonyabb savtartalmat lehetne emíteni, ezért különösen forró nyarat és őszelőt követő szüreteken érdemes lehet házasítani a markánsabb savtartalmat hordozó Furminttal.  2021. Június 19. 17:00 
Bár muskotály (Muscat és társai) elnevezéssel több mint 200 fajtát illetnek a világban, jó részük nincs rokonságban a Sárgamuskotállyal, az Alexandriai- és Ottonel muskotállyal. A rokon fajták között azonban ősi származását, elterjedtségét és intenzív illatát tekintve is a Sárgamuskotály az abszolút első. A “muskotály” kevés perzsa eredetű szavunk egyike. A perzsa muchk, illetve a belőle származó görög moszkosz, latin muscus, francia musc, angol musk és magyar mósusz (pézsma) az ókor óta ismert illatszer- és afrodiziákum-alapanyag, melyet egy Délkelet-Ázsiában honos párosujjú patás, a pézsmaszarvas hímek nemi váladékból készítettek. Mivel a túlzott vadászat miatt az 1970-es évek óta a pézsmaszarvas-fajok védettséget élveznek, az illatanyagot ma már mesterségesen állítják elő a parfümipar számára. A muskotályos fajták illata a ritka és értékes parfümre emlékeztette a korabeli bortermelőket- és fogyasztókat. Muskotályos szőlő értelmében első előfordulásuk 1230 körüli latin nyelvű, majd később franciára fordított szövegben található, magára a Sárgamuskotályra vonatkoztatható legrégebbi kifejezés pedig 1304-ből, Itáliából származik.  Sárgamuskotály, azaz “Muscat blanc á Petits Grains” (kisbogyójú fehér muskotály) A világszerte elfogadott, bár nem bizonyított elmélet szerint a Sárgamuskotály az ókori Görögországban született, ahonnan kereskedők vitték Rómába, majd a rómaiak közvetítésével került a francia mediterrán partvidékre, ahol Muscat de Frontignan, Muscat (de) Lunel néven terjedt el. Régi görög fajtákkal való rokonságát a genetikai vizsgálatok is megerősítik, emellett bizonyítottan az Alexandriai muskotály egyik szülőfajtája és a többi muskotályos fajta őse. Franciaországban “hivatalos” elnevezése “Muscat blanc á Petits Grains” (kisbogyójú fehér muskotály). Gyakran vállas fürtjein a kisméretű, éretten és Napnak kitetten sárgára, majd rozsdabarnára színeződő bogyók közepesen lazán, vagy akár kimondottan tömötten sorakoznak. Idősebb levelei szélén a ritkán álló nagy fogak hegye jellegzetesen sárgás színű, így megkülönböztethető más tokaji fajtáktól. Érdekesség, hogy a fiatal hajtások, levelek összedörzsölve szintén kismértékben illatosak. Szőlőművelés szempontjából a nehezebben termeszthető fajták közé tartozik. Sok, bár nem túl intenzív növekedésű hajtást képez, rejtett és alapi rügyei is rendszeresen kifakadnak, ezeket szükséges eltávolítani a szellős lombozat érdekében. A hajtások nem nőnek olyan mértékben felfelé, mint a Furmint, Hárslevelű esetében, ezért különösen figyelni kell huzalpárok közé igazításukra. Ebben segíthet, ha kordonművelés helyett úgynevezett szálvesszős, Guyot-művelést alkalmazunk, mely a fajta világszerte legelterjedtebb művelésmódja. Az intenzív napsütésnek kitett bogyók héja könnyen “megperzselődik”, ilyenkor hegszövet, parásodás képződik. Érzékeny az ecetes rothadásra, különösen, ha sok csapadék után a bogyók megduzzadnak, egymásnak feszülnek és kicsattannak. Termését igen kedvelik a darazsak, őzek, vaddisznók is. Jó cukorgyűjtő, megfelelő körülmények között szépen töpped és jól aszúsodik. Különösen alkalmas friss fogyasztásra szánt, illatos, száraz tételek készítésére, de különleges ízvilágú késői szüretelésű és aszúborok is készülhetnek Sárgamuskotályból.  Sárgamuskotály szüret Jellegzetes zamatanyagai a terpénvegyületek (monoterpének), melyek elsődleges (primer) aromakomponensek, azaz már az érett szőlőbogyóban kialakulnak. Mivel a fogyasztóknak általában nincs tapasztalata az eredeti pézsma illatával kapcsolatban, a muskotályos jelleget leggyakrabban “szőlőgyümölcs-illatként”, esetleg rózsavirág illataként írják le. Más szőlőfajták esetében is tapasztalták muskotályos ízű változatok megjelenését (pl. Chasselas), illetve a Fűszeres Tramini szintén a terpénvegyületeknek köszönheti jellegzetes ízvilágát. A primer aromák megőrzése, átmentése a borász legnagyobb kihívása a fajta esetében, mivel ezek az értékes anyagok érzékenyek a magas hőmérsékletre és az oxidációra. Az utóbbi években az illatos, száraz, nem túl magas alkoholtartalmú bornak szánt termés szürete gyakran forró augusztus végi, szeptember eleji napokra esik. Ilyenkor kora reggeli szedés és beszállítás, az ép fürtök hűtése feltárás (zúzás, préselés) előtt segíthet az illat- és ízanyagok megóvásában.  A Sárgamuskotály világszinten a legnagyobb területen termesztett muskotályos szőlőfajta, Franciaországban 7620 hektáron (2009), Olaszországban 13280 hektáron (2010) termesztik, Spanyolország 713 (2008) és Portugália 693 hektárjával (2010) már “versenyképesebb” hazánk 647 hektárnyi Sárgamuskotály-ültetvénye (2008). Újabb adatok szerint ebből 560 hektár található a Tokaji Borvidéken (2018, HNT). Legkorábbi említése Hegyalján 1570-ből való “Muskotal” néven, bár a többi, jelenleg is termesztett fajtánkhoz hasonlóan mai elterjedését a filoxéravész utáni újratelepítések alapozták meg. Talán a legősibb Kárpát-medencében termesztett szőlőfajta, melyből gazdag ízvilágú borok készülnek a Somlói, Mátrai borvidéken és Balatonboglár környékén is. A tokaji Malomfeli-dűlő legmagasabban fekvő tábláiból szüreteltük a szépen beérett, illatos szőlőfajtát. A bort az elsődleges - fajtából eredő - illatanyagok és aromák legtökéletesebb megőrzése céljából tartályban erjesztettük. Palackozására 2021. áprilisában került sor. Ebben a - teljesen száraz - változatban igazi ritkaság. BORTESZT | Vince Magazin / 2021. július "Visszafogott illat, benne virágok, enyhén méz és nyomokban sárgabarack. Szép savszerkezet, közepesen intenzív aromák a kortyban: barackos és almás jegyek.Ásványos, szikár lecsengésteszi karakteressé, utóíze kifejezetten hosszúés összetett. Sokkal inkább egy jó száraz tokaji, mintsem illatos bor." Kiváló bor 16/20 pont 6-os kartonban -10% kedvezménnyel veheted meg itt! száraz | dry / 0,75l alkohol | alcohol: 12,87% maradékcukor | residual sugar: 0,7 g/l sav | acidity: 6,7 g/l készült | bottled: 1332 palack | bottles nébih engedélyszám: IHZE egységár: 4000,-HUF/liter félédes | semisweet / 0,75l alkohol | alcohol: 12,5% maradékcukor | residual sugar: 40 g/l sav | acidity: 6,7 g/l készült | bottled: 2328 palack | bottles Illatos és tartalmas muskotály kellemes édességgel. Utánvétes, banki átutalásos megrendeléshez kattints ide! Tokaj méltán népszerű, illatos fajtája a Sárgamuskotály. Ebbe a csomagba 3 palack 2019-es félédest és 3 palack 2020-as szárazat csomagoltunk Neked, Nézd meg a részleteket a borra kattintva!
|
kategóriák
All
Régebbiek
July 2021
|
RSS Feed
|
|
|
WELCOME |
|
Nyitva minden nap 10-18 | Open every day 10-18
