​A horgászatban az igazi téli időszámítás akkor következik be, amikor a „téli helyükre” vonulnak a halak. Hazai folyóinkon ezek legtöbbször mély gödrök, de bizonyos helyeken a műtárgyak környéke, például hidak, vagy erőművek közvetlen környezete is ilyen lehet. A fehérhalak nagy számban gyűlnek össze egy-egy ilyen frekventált területen, hogy átvészeljék azt a néhány hetet, amíg a víz hőfoka a leghidegebb. A szaknyelv „telelő területnek” hívja ezeket a helyeket, ahol gyakran horgászati tilalom is van érvényben télen, hogy a horgászok se zavarják a téli pihenőjüket töltő halakat.
Tokajban is van ilyen telelő terület; a Tiszán az 543-544. folyamkilométer között, míg a Bodrogon a 0-2. folyamkilométer között került kijelölésre ez a terület. Itt november 15-től március 1-ig tilos a horgászat. Ezeken a szakaszokon a táplálékhalakon kívül sok fogassülő is összegyűlik a könnyű táplálék reményében. Azonban a halrajok közelében telelő süllők általában kisebb példányok, nagy egyedszámban. Szerencsénkre a tilos területen kívül is van értelme süllőket keresgélni, és ott nagyobb valószínűséggel találkozhatunk nagyobb példányokkal is. 

​A téli plasztik csalis süllőzés nem csak a mélyvízi horgászatról szól. Sőt, a mély gödrökben inkább a kisebb példányok gyűlnek össze. A nagyobb süllők gyakran sekély homokpadokon, az agyagos aljzatok „redőiben”, sokszor teljesen homogénnek, jellegtelennek tűnő mederalakulatok mentén találják meg helyüket. Ők jellemzően magányosan, vagy kis egyedszámú csoportokban töltik ezt az időszakot. Ezért télen érdemes vallatni a sekély homokos aljú meder szakaszokat is, és persze a különböző akadókat, kövezéseket is.
Amelyik szakaszon egyszer fogunk süllőt, vagy legalább kapást elérünk, oda érdemes visszatérni, és újból és újból átfésülni őket alaposan, mert gyakran több magányos süllő is lapul még ott, csak meg kell találnunk. A téli süllő a lehűlt vízben elég passzív, emésztése lassú, így nem sokat táplálkozik, és nem is minden időpontban. Felértékelődik a jelentősége a kapásidőszaknak, ami persze helytől függően változó lehet, de általában a reggeli és a kora dél utáni időszak hozhatja meg a jobb süllők kapókedvét.
Érdemes nagyobb méretű plasztikcsalikkal próbálkoznunk, amik akár 13-15 cm-esek is lehetnek, hiszen a hideg vízben a könnyen megszerezhető, nagy energiaforrás lehet a legvonzóbb a ragadozók számára. Így hamarabb rabolnak rá egy nagyobb falatra, mint egy kisebbre.
A süllők ilyenkor már nem fognak méterekről nekifutni a tápláléknak, és csak akkor szánják rá magukat a támadásra, ha közvetlen közelükben, a „támadási zónájukban” kínáljuk fel a csalit. Ezért is fontos, hogy próbáljuk meg lassan prezentálni a gumihalunkat, használjuk a lehető legkisebb súlyú jig fejeket, amiket rövid emeléssekkel, lassan vezessünk. 

​A gumihalak színéről még nem esett szó. A tipikus süllős színeken kívül (sárga, zöld, fehér) érdemes a modernebb, sötétebb árnyalatokat is kipróbálni, mint például a barnát, lilát, és a sötétzöldet is. A modern UV aktív csalikat is nyugodtan bevethetjük, hiszen a süllők szeme nagyon jó, és egyértelműen jól érzékeli az UV aktív színeket.
A bot és orsó lehet ugyanaz a szett, amivel akár nyáron vagy ősszel is horgászunk. Az egyetlen eleme a felszerelésnek, ami külön figyelmet érdemel télen, az a főzsinór, hiszen a kemény mínuszokban nagyon sok kellemetlenséget okozhat a gyűrűk befagyása. Emiatt a legjobb választás a nanofil zsinór lehet, ami talán a legkevesebb vizet viszi fel a gyűrűkre és az orsóra.
Ha vékony fonott zsinórt használunk akkor érdemes szilikon spray-vel befújni a zsinórunkat, vagy valamilyen babaolajjal, szőlőzsírral bekenni még a horgászat előtt. Persze ezek sem csodaszerek, nem fogják egész napra megakadályozni a gyűrűink befagyását, de időt nyerhetünk vele, és hosszabb ideig horgászhatunk fagyás nélkül.
Ha télen „catch & releae-t”, azaz sporthorgászatot alkalmazunk és szeretnénk a kifogott süllőket visszaengedni a vízbe, akkor ügyeljünk arra, hogy a meleg kezünkkel ne fogdossuk nagyon össze a hideg vízből érkező halat, illetve erős fagyban se tartsuk sokáig szárazon, hogy ne sérüljenek meg ezek a csodás halak. 

​Tokajban a tél is csodálatos, a Tiszán meg aztán különösen! Érdemes idelátogatni ekkor is, hiszen a borospincék télen is várják vendégeiket, akik pedig aktív kikapcsolódásra vágynak és szeretnék élvezni a varázslatos téli Tisza csodáit, azoknak érdemes pergetőbotot ragadniuk és a tüskéshátú ragadozók nyomába eredni ebben az időszakban is. 

​Csupán néhány népcsoport, a magyarok, a keleti szlovákok é néhány nyelvjárásukban a ruszinok használják Jézus Krisztus születésének ünnepére a Karácsony kifejezést. Egyes feltevések szerint az inkarnáció (megtestesülés) szóból ered ennek az ünnepünknek a neve, más feltételezések alapján a szláv „korcun” fordul, lép (téli napforduló) szóból ered az ünnep neve. Bármelyik feltételezés is igaz, talán ez az egyik szívünkhöz legközelebb eső ünnep.
 
Mi történt karácsonykor?

Jézus születésének pontos időpontja egyáltalán nem tisztázott, inkább közmegegyezésen alapszik, de tény, hogy a korai egyház már a Krisztus utáni 2. században Vízkeresztkor, azaz január 6-án ünnepelte Jézus születését, ez is az ünnep görög neve: „epifánia”, azaz megjelenés. Kr. u. 350-ben lett az immár hivatalosan keresztény vallásúvá vált Római Birodalomban az addig pogány Sol Invictus (győzedelmes nap) ünnepe – azaz a téli napforduló – Krisztus születésének ünnepe.

Az Augustus császár rendeletére kiírt népszámlálás évét és az éven belül a népszámlálás idejét nem lehet megállapítani pontosan. Ha azoknak a feltételezéseknek adunk igazat, hogy Kr. e. 6-ban feltűnt Halley üstökös volt a betlehemi csillag, akkor nyáron kellett Jézusnak megszületnie. Ezt a feltevést erősítené az is, hogy a bibliai leírás szerint szabad ég alatt tanyáztak a pásztorok. Ugyanakkor Kr. e. 7. év folyamán a Jupiter és a Szaturnusz háromszor is együtt állt, amely joggal kelthette fel a korabeli csillagjósok figyelmét, azt pedig nem írják az evangéliumok, hogy mennyi idős volt Jézus a pásztorok és a napkeleti bölcsek megjelenésekor. A Halak csillagkép, amelyben ekkor együtt állt a két bolygó, Júdea csillagképe volt, ez vezethette a babiloni csillagászokat Heródes király jeruzsálemi udvarába. A zsidó szokások figyelembe vétele szerint viszont még idősebbnek kellett Jézusnak lennie, mivel negyven éves kor felett volt szokása a tanítóknak tanítványokat gyűjteni maguk köré.

A jelenlegi ismereteink szerint tehát legalább 6-7 évvel Kr. e. született Jézus, de hogy melyik nap, ma sem tudjuk. Órigenész Adamatiosz (Kr. u. ~184-254) alexandriai keresztény író jogosan állapítja meg, hogy felesleges, sőt egyenesen káros dolog Jézus születésnapját kutatni, mert nem ez a lényeg.
 
Élt-e valójában Jézus?
 
Sokan azt is kétségbe vonják, hogy egyáltalán élő személy volt Názáreti Jézus. A Biblia ószövetségi és újszövetségi szövegrészének születése között néhány száz év eltelt, ebből az időből nagyon kevés írásos feljegyzés maradt fenn. Talán Josephus Flaviusnak a zsidók történetéről szóló írása állhat ehhez időben legközelebb, aki Kr u. 37 körül született. Tudni kell róla azt is, hogy nagyon jó kapcsolatot ápolt a római vezető réteggel, tehát a történetírása az ő számukra kedvező megvilágításba helyezi a zsidó háború eseményeit. Írásában egy vitatott rész szól Jézusról, amelynek nem flaviusi eredetének voltáról a tudósok nagyjából egyetértenek.
 
Jézus életéről tehát az evangéliumokon kívül, amelyek közül Márk evangéliuma a legősibb, (de pl. Jézus születését ez éppenhogy nem tartalmazza) nincs korabeli bizonyíték. Pál apostol levelei is legkorábban 20-25 évvel Jézus feltételezett halála és feltámadása után íródhattak, és maga az apostol csak látomásban találkozott Jézussal a damaszkuszi úton.

​Lukács evangélista írja le részletesen Jézus születésének körülményeit, akinek a születési idejét nem tudjuk, de Pál apostol Kollosséi levele alapján úgy tudjuk, hogy kezelő orvosa volt Pál apostolnak, ő járt a lehetőségeihez mérten leginkább utána a Jézus életéhez kapcsolódó történeteknek. Valamint részletesen taglalja Máté evangélista, akit Jézus egyik tanítványának tartanak, de inkább az ő követői lehettek azok, akik megszövegezték Máté evangéliumát Kr. u. 80-90 körül.
 
De maga az emberré lett Isten is komoly kihívások elé állította a teológusokat évszázadokon keresztül. Hogyan lehet Jézus Krisztus egyszerre isten és ember?

​Alexandriai Atanáz püspök (Kr. u. ~298-373) írja le először, hogyan valósulhatott ez meg: Krisztus emberi lelkéről külön nem beszél ugyan, de őt valóságos embernek mondja, és megkülönbözteti benne a cselekvő alanyt (az isteni személyt), valamint a cselekvés eszközét, az emberi természetet. Krisztusban tehát egy cselekvő van, de lehet isteni és emberi működése. Ennél érthetőbben és egyszerűbben sajnos azóta sem fogalmazták ezt meg.
 
A karácsonyi ünnephez kapcsolódó szokások

Adventi koszorú az erdélyi és magyar hagyományban újkeletű szokás. A koszorút fűzfavesszőből fonják, kereszt alak van a koszorúban, a kereszt közepén csipkebogyóval, amely Krisztus inkarnációját jelképezi, a kereszt közepén, kifejezve azt, hogy a karácsony ünnepe értelmetlen lenne húsvét keresztje, Krisztus halála és feltámadása, azaz a megváltás nélkül.

​A legtöbb karácsonyi szokásunk német evangélikus gyökerekkel rendelkezik.

A karácsonyfa állításának hagyománya a legnagyobb valószínűség szerint a 16. századi Németországból ered, és az édenkerti életfa bibliai képéből származik, és még a katolikus lexikon is említi Luther Mártont, aki feltehetőleg az első karácsonyfát állította.

Az adventi gyertyagyújtás is német hagyomány. A 19. századi Németországban mindenütt máshogy várták a karácsonyt: legegyszerűbb formában a bejárati ajtóra rótt huszonnégy krétajellel, melyekből naponként egyet letöröltek. Helyenként huszonnégy jelöléssel ellátott adventi gyertyával, melyből naponként egy kicsit leégettek. Máshol kis fajászollal, melybe naponta egy szalmaszálat helyeztek, a gazdagabbak pedig huszonnégy falra akasztott képpel számoltak vissza december 1-től a szentestéig.
 
Egy hamburgi lelkész, Johann Hinrich Wichern állított először a maihoz hasonló adventi koszorút 1839-ben. Még az előbbiekhez hasonlóan 24 gyertyát helyezett egy kocsikerékre (ebből már a maihoz hasonlóan négy nagy gyertya volt az adventi vasárnapok gyertyája), így tanította számolni az általa alapított árvaházban a befogadott utcagyerekeket. 

​Az adventi naptárak az 1850-es években kezdtek elterjedni szintén német evangélikus körökben, időnként a gyerekek számára habcsókkal díszítve. 1900-as évek elején ezek alapján készült az első nyomtatott adventi naptár 24 karácsonyi képpel, majd az ’50-es években készült az első csokival töltött naptár, melynek változatai mai napig a boltok polcain vannak.

Az ablakokban látható karácsonyi villanygyertyák szintén német eredetű szokásból erednek: a kevésbé tehetős családokban karácsonyi piramist állították karácsonyfa helyett, olykor díszesen faragott, gyertyák lángjától forgó lapátos, betlehemes kivitelei is voltak. Sok helyen, a német bányászfalvakban a bánya bejáratára akasztott bányászlámpákhoz hasonlóan világító karácsonyi ívek készültek. Ezeknek egyszerűbb változatai a ma ablakainkba kihelyezett háromszög alakú vagy íves hét izzós villanydíszek.

Különleges ez az ünnep, hiszen a téli napfordulóval valóban a tavasz felé fordul a természet is, és a mi figyelmünk is. Bár történelmileg és tudományosan nem bizonyítható Jézus inkarnációjának sem ideje, sem módja, mégis istenhívők milliói imádkoznak ezen az ünnepen, de fontos mindannyiunk számára ez az időpont: összefonódott életünkkel, és megerősíti a szeretetet a családjainkban. Nagyon nehéz a karácsonykor egyedül levőknek ez az időszak, ha tehetjük, figyeljünk oda rájuk, lelkileg támogassuk, erősítsük őket!

​Tokaj-Hegyalja sok szempontból különleges borvidék. Egyedi termőhelyek, helyi szőlőfajták, sajátos borkategóriák, vaskos történelem, de ami miatt még kiváltságos a világ borvidékei közt, az az a tény, hogy itt a borokon keresztül igazán markáns különbségeket mutat egyik és másik év. A mindennapi bormodor egyik tipikus vesszőparipája az “évjáratozás”, amiben a laikus fogyasztó természetesen nehezen igazodik el, pláne sok év távlatában, mi azonban segítünk! Mitől lesz jó vagy rossz egy évjárat? Melyek voltak az elmúlt tíz év legjobbjai? Érdemes-e ezeket a borokat gyermekünk 18. születésnapjáig megőrizni: ezekről lesz szó a mai cikkben.
 
Mitől is lesz jó egy évjárat?
A világ legtöbb borvidékén a fő bortípusok határozzák meg azt, hogy mitől lesz jó egy évjárat. Elmondhatjuk, hogy a száraz boros, klasszikus termőhelyeken a jó év meleg, de nem túlzóan forró (ebben ugyebár a klímaváltozás fontos tendenciákat okoz az elmúlt években, 2000 óta egyre magasabb amplitúdókkal), a csapadék ideálisan eloszlik és/vagy inkább a tenyészidőszak első felében számottevő (hajtásnövekedés, virágzás, zsendülés). Aztán vannak évek, amikor a fertőzések (peronoszpóra, lisztharmat, rothadások) jelentősebbek, míg a kevésbé nedves, párás években ezekkel kevésbé kell számolni.
Fontos a szép szüreti idő. Ez nem csupán a munka szervezhetősége miatt fontos, de pár nap, sőt óra alatt a bogyók mustfoka, savtartalma igen jelentősen változhat. Az optimális szüreti időzítés a végső bor minősége szempontjából az egyik legfontosabb változó faktor.
Különösen száraz boroknál általánosságban elmondható, hogy egy meleg év a magasabb cukorfok miatt testesebb, alkoholosabb borokat ad, nem ritkán maradék cukorral (ha az erjedés megáll), ezzel szemben a hűvös, esősebb évek alacsonyabb alkoholt és testet, míg savakban sokszor markánsabb képet mutatnak.

​Tokaj ebben (is) kicsit más…
Hegyalja nem csak a száraz, de az édes borkülönlegességek hazája, ahol a nemes rothadás lefutása döntően befolyásolja a borok minőségét egy adott évben. Ehhez elengedhetetlen a jól/túlérett szőlő, fontos az őszi reggelek magas páratartalma, a nedves közeg és a botritisz-fertőzés szempontjából döntő fontosságú a csapadék eloszlása, napsütéses napokkal váltakozva ahhoz, hogy jó minőségű szamorodni vagy pláne aszúborok készülhessenek (így tehát az egyetlen bortípus a világon, mely esőt és nem csak napfényt igényel). Általánosságban elmondható, hogy Hegyalján nagyjából 10 évre kb 3 nagy évjárat jut (így a 90-es években: 1993, 1999, 2000, utána 2003, 2006, 2007, aztán az elmúlt évtized talán a klímaválság miatt is mintha változó tendenciát mutatna).

​Melyik évjárat volt jó Hegyalján?
Itt kell megjegyezni, hogy noha a borvidéken több száz évre visszamenőleg vannak évjáratértékelések, azt tisztán kell látni, hogy a bortípusok és a trendek változásaival teljesen mást jelent ma, hogy egy évjárat 5 csillagos, mint mondjuk a 60-as években. Az állami borkombinát idejében mindent a mennyiségi szemlélet határozott meg: legyen sok aszú (mindenféle puttonyszámban), legyen sok szamorodni, a botritisz nélkül készülő száraz borok egyáltalán nem kaptak szerepet, csak 2000 után. Ebből adódik, hogy napjainkban két szempont alapján érdemes vizsgálni az éveket (főleg a fiatalabb boroknál): lehet egy csapadékhiányos, száraz évjárat tökéletes száraz bornak, de aszúnak például elégtelen és fordítva, ha például korán jött a nemes rothadás a szőlőre az időjárás miatt.
Jelen írásunkban a rendszerváltás előtti évjáratok értékelésétől eltekintünk, de a legutóbbi három évtizedet bemutatjuk a legjellemzőbb tanulságokkal, ajánlásokkal, mit, mikor, hol érdemes keresni a 90-es évektől napjainkig - kis címketörténelemmel kiegészítve és pirossal jelölve azokat az éveket, amikor a Hímesudvarban is készült aszúbor.

2020* - nehéz évjárat, sok esővel, betegségekkel, igazán egyik bortípusnak sem kedvezett, de válogatással, megfelelő szüreti időzítéssel az alapborok jó minőségben elkészíthetők voltak.
2019**** - számos bortípusnak kedvező, melegebb év. Száraz borban már most lehet látni, hogy izgalmas, de számos (főleg nagyobb) birtokokon aszúban is ígéretes, ahol tudtak kellő mennyiségű aszúszemet válogatni.
2018*** - extrém forró, korai év, végtelen nyárral Európa-szerte. Ebből adódik, hogy aszúnak kevésbé volt ideális, a száraz borok pedig kevéssé a savakról szólnak és fiatalon igazán élvezetesek.
2017***** - valamennyi bortípusban gyönyörű évjárat. A száraz borok még csak most kezdenek igazán formába lendülni, az aszúk pedig még szinte forgalomba sem kerültek. Érdemes lecsapni rájuk!
2016*** - enyhébb év, korán jött a botrtirisz, így száraz borokhoz sokat kellett válogatni, ráadásul aztán az ősz derekán nagy esőzések jöttek, amivel eleve limitált évjárat lett; az a kevés aszú, ami készült, csodás savakat mutat.
2015**** - meleg évjárat, ami leginkább a botritiszmentes, testes száraz boroknak kedvezett, aszú nagyon kevés lett az egész borvidéken.
2014* - ismét esős, betegségekkel sújtott évjárat, sok válogatással, egy kevés szép aszúval, de a legtöbb bortípusban gyors öregedés volt jellemző (1-2 szép aszútétellel).
2013***** - nagy évjárat, meleg ősszel, szép száraz borokkal és aztán nagyon intenzív aszúsodással, ami gazdag, mély, vastag édes borokat adott (viszonylag kevés savval).
2012*** - forró, (2011 után halmozottan) aszályos év, ami száraz borban volt jelentősebb, ott is elég testes, savakban szegény borokkal.
2011**** - az előzőhöz hasonlóan meleg, száraz évjárat, de 2010 esőzései a talajt feltöltötték vízzel, így a szőlő nem szenvedett, magas minőséget adott, aszúban csak egy pár borászat tudott igazán szép borokat készíteni (pl. nagyobb birtokok).
2010* - ismét esős, fertőzésekkel terhes évjárat: sok válogatással és szárazban előnytelen ízekkel (pár szép aszút ebből az évjáratból is találunk még).
2009**** - meleg év, ami ismét száraz borokban volt érdekes, az aszúknak kevéssé kedvezett, alacsony savakkal minden bortípusban.
2008***** - a savak éve, remek, eltartható száraz borokkal, aztán szép aszúsodással, édes borokban friss savakkal, eltartható szerkezettel.
2007***** - extrém meleg év, gyors érés, töppedésre érkező masszív nemes rothadással: krémes, telt, vastag borok, minden bortípusban emlékezetes minőséggel.
2006***** - a kiegyensúlyozottság éve, mérsékelt időjárással, szép meleg ősszel, hosszan érő, nagy száraz borokkal és harmonikus aszúborokkal.
2005** - árvízszerű esők, mérsékelt vagy inkább hűvös évjárat, mely az útekeresés ideje volt száraz borokban, de aszúkban is hozott nem néhány izgalmas tételt!
2004** - esős, hideg évjárat, ami száraz borokban nem hozott eredményeket, édesben is csak csekély mérhető referenciával szolgált.
2003***** - az évtized egyik legemlékezetesebb, meleg évjárata: száraz borban is szép mérföldkövek születtek, és aszúban is telt, gazdag borokkal ajándékozott meg minket.
2002***  - száraz borokban nem, de aszúban számos remek savú, hosszan érő bort adott, a szüreti esők miatt sok válogatásra volt szükség.
2001* - nehéz, esős, hűvös év, mely a legtöbb bortípusban gyenge minőséget hozott.
2000***** - klasszikus meleg, száraz évjárat, az első formabontó száraz borokkal a borvidéken, majd krémes, komplex, nagy aszúkkal, melyek mostanában érnek a csúcsra.
1999***** - Tokaj modern korának egyik klasszis évjárata, kiadós aszúsodással, magas savakkal, még mindig szinte fiatalos édes borokkal (megszületnek az első cuvée és late harvest borok is).
1998* - Enyhe, esős év, sok rothadással. Gyenge aszútermés, kevés izgalmas borral.
1997** - késői, hűvös év, elhúzódó éréssel, csak a szerencsés termelőknek jutott aszútermés, szép savval.
1996*** - Enyhébb nyár, elhúzódó szüret, késői érés, de számos kiváló, hosszan érő aszút adott, ahol a minőségre válogattak (a régi és az új stílus egyik vízválasztó aszús éve).
1995*** - Aszályos, meleg nyár, hosszú vénasszonyok nyara, szép, de viszonylag kevés aszú.
1994* - hűvös, enyhe év, elégtelen aszúminőséggel.
1993***** - a rendszerváltás utáni első nagy évjárat, komplex, telt, hosszan érő aszúborokkal, melyek még máig tartják magukat a palackban.

​A rendszerváltás előtti időkből is fennmaradt a nagy évjáratok emlékezete: gyűjtők számára 1956 vagy 1972 máig óriási kincs. Az üstökös éve, 1811 szerte Európában, így Tokajban is fontos év, amiatt is, mert ez volt az első olyan évjárat, melyből nagy mennyiségű palackozott aszú maradt fenn az utókorra (még a világhírű Christie’s Aukciós Házban is komoly leütésekkel). Az első, ismert, nagy évjárat Tokaj-Hegyalján az 1524-es volt. Nos, ha valakinek van ilyen tokaji bora, mindenképp írja meg nekünk!

December 10-12-ig elővételi áron juthatsz hozzá legfiatalabb, 100%-ban Zétából készült aszúborunkhoz, melyből mindössze 1168 palack készült.
A részleteket hírlevélben küldjük. Iratkozz fel most!

​A köztudatban az ősz valami végét jelzi; a szabadság, a nyaralás és a nyár alkonyát hozza el. Ám, az iskola mellett a folyókon is új „időszámítás” kezdődik, hiszen az első hűvös éjjelek, és a rohamosan eső vízhőfok maga után vonja a ragadozó halak kapókedvének robbanásszerű emelkedését is. A halak zöme tudatosan készül a télre, és a változó időjárással párhuzamosan változás veszi kezdetét a halak viselkedésében és étvágyában is. Aki horgászként Tokajba érkezik ebben az időszakban, annak nem érdemes kihagynia a kivételes lehetőségeket, amiket a Tisza és a Bodrog kínál.
​
A folyók csodás arcukat mutatják ősszel. Az ártéri erdő színpompás ruhába öltözik, és a lassan kopaszodó fák szarvasbőgésre táncolnak a hajnali párában. A ködös reggelek előcsalogatják a legóvatosabb állatokat is rejtekhelyükről. A fátyolként a folyó arcát takaró köd leple alatt őzek és szarvasok úsznak át a csendes folyamon. A vadlibák, mint óriások nyilai szelik az eget, és hangosan kiabálva köszönnek el a változó tájtól.  

​Tokajban szerencsések vagyunk, mert a két folyó markánsan eltérő ragadozóhal állománnyal (is) rendelkezik, így a csuka, a süllő és a harcsa is könnyen megfogható viszonylag kevés idő ráfordítással. A Bodrog főragadozója a csuka, a Tisza pedig híres süllő és harcsa állományáról. A Bodrogzug tájvédelmi körzet pedig, mint a terület „bölcsője”, minden évben biztosítja a halak számára a megfelelő ívási feltételeket, így gondoskodva a folyamatos természetes szaporulatról.
Őszre általában letisztul és lelassul a Bodrog folyó, Tokajnál különösen barátságos és csendes arcát mutatja. A nagyobb 6-8 méteres mélységek mellett bőven találhatók sekély partok, padkák, sárga vízi tökkel és náddal szegélyezett partoldalak is. Ezek a sekély vizek szeptemberben mágnesként vonzzák a csukákat, hiszen a töklevélrengeteg tele van táplálékhalakkal. Ahogy az első hideg hajnalokkal megkezdődik a víz lehűlése, a krokodilpofájú ragadozók felkeresik a partszéli vízinövényes helyeket és itt nagy számban foghatunk belőlük, ha megfelelő technikát és műcsalit alkalmazunk.
Pergetőhorgászok számára ez a legizgalmasabb pálya, hiszen nagy kihívást jelent az, hogy a növényzet közül megfogjuk ezeket az erős folyóvízi ragadozókat. Két módszer a legeredményesebb ilyenkor: vagy felszíni békaimitációkkal horgászunk a töklevelek tetején, vagy védetthorgos süllyedő műcsalikat (általában gumihalakat) vezetünk a töklevél szárak között. A növényzetben látott rablás hatására, valamint a felszíni csalikat vadul támadó csukák látványára minden pergető horgász szíve hevesebben ver. Ezek azok az akciók, ami miatt pergető egy pergető; általában a kapás pillanata, a ragadozóhal heves támadása az, amit legjobban szeretünk ebben a horgászatban.
Ez az időszak egészen addig tart, amíg még van vízitök a felszínen. Ha végleg eltűnnek a vízinövények – ami általában novemberre következik be – , és a víz hőmérséklete is a kritikus 10 fok alá süllyed, akkor a csukák is követik a nagy, vermelésre gyülekező fehérhal csapatokat a mélyebb vízrétegekbe. Ilyenkor is megfoghatók még, de már teljesen más módszerrel, és csak a vermelőhelyeken gyülekező keszegrajok közelében. 

​A Tisza is hasonlóan varázslatos, mint a Bodrog, de ragadozó halait tekintve sokkal inkább a fogas süllő és a harcsa a domináns benne. Ősszel is ez a két halfaj a leggyakoribb vendég a pergető horgászok horgain.
Sokan nem is tudják, hogy bizony a szeptember és az október mennyire ideális hazai vizeink legnagyobbra nővő ragadozójának a becserkészésre. Pedig a harcsa kondicionáló táplálkozást folytat; felkészül a téli időszakra. A nagytestű bajszosok emésztése még elég gyors a 15-20 fokos vízben, emiatt sokat táplálkozik és óvatlanabbul támad nagyobb halakat is, mint nyáron. Ugyanakkor a télre készülve igyekszik minél jobb formába kerülni, amit rendszeres és válogatás mentes habzsolással tud elérni.
Nem véletlen, hogy ilyenkor egyre több harcsát fogunk süllőzés, illetve kősüllőzés közben is járulékos halként. Hiszen a bajszosok előszeretettel tartózkodnak a kisebb, 30-40 cm körüli, könnyen lenyelhető, hengeres testű halak közelében, és bizony meg is szedik a vámot belőlük rendesen. De nem csak véletlenül foghatunk harcsát a Tiszán, hanem tudatosan is horgászhatunk rá. Hagyományos gumihalas technikával vagy vertikális horgászattal, illetve kuttyogatással is eredményesek lehetünk.
A süllők a változó vízhőfok hatására sokat vándorolnak ebben az időszakban. Sokszor előfordul ilyenkor, hogy naponta „nyomozni” kell őket, hiszen ahogy a fehérhal csapatok mozognak, úgy követik őket a tüskéshátú ragadozók is. Legnagyobb eséllyel kövezéseken, töréseken és vízalatti akadókon találhatunk rájuk. Érdekes módon a mély gödrök az átmeneti időszakban még nem működnek jól, azokat csak télen keresik fel tömegesen a fehérhalak és így a ragadozók is. A homokpadok, sekély, de kemény, agyagos aljú folyószakaszok meglepetésre sok nagy süllőt tarthatnak ősszel.
Ilyenkor hagyományos gumihalas technikával érdemes horgásznunk a fogasokra, de a vertikális pergetés is eredményes lehet. A süllőzés ősszel sokkal hálásabb feladat, mint télen, mert a fagyponthoz közeli vízhőmérsékletben inaktív állapotba kerülnek a halak. Így ősszel egyértelműen sokkal több sikerélményre tehet szert még akár a kezdő pergetőhorgász is. Persze jobb és rosszabb napok ősszel is vannak, de a kitartás és a tudatos kereső horgászat általában meghozza a várva várt sikert. 

​Nem véletlen tehát, hogy az ősz az igazi szezon a ragadozóhalas horgászok számára. Sokkal jobb eredménnyel kergethetjük hazai ragadozóhalainkat a lehűlő vizekben, mint akár nyáron vagy télen. Ezt minden Tokajba látogatónak érdemes szem előtt tartania, hiszen könnyen lehet, hogy a családi pihenéssel egybekötött hétvégén élete halát is megfoghatja az idelátogató pergetőhorgász. Ha pedig az őszi hűvös szél miatt dermedt tagjainkat szeretnénk kényeztetni is egy kicsit, nincs jobb hely erre a célra, mint egy tokaji pince egy kis forraltbor társaságában.