Díszpolgári címet kapott a Hímesudvar pincészet alapítója

Várhelyi Péter / Hímesudvar

Egy tokaji életút krónikája

2024. január 22-én Várhelyi Gyulát - pincészetünk, a Hímesudvar alapítóját - díszpolgárrá avatták Tokajban. Ezzel az összefoglalóval tisztelgünk mi is e szép és tartalmas életút előtt, melyben természetesen összefonódik a család, a tokaji szőlő, a bor és a kultúra.

​A tiszalúci évek

Édesapánk, Várhelyi Gyula Tokajtól 40 km-re, a Holt-Tisza partján fekvő Tiszalúcon született 1942. június 3-án. Itt töltötte gyermekkorát és itt járta ki az általános iskolát. Ekkor még csupán távolról, szinte elérhetetlennek tűnő messzeségben, rácsodálkozva szemlélte a Tokaji-hegy körvonalait. Nem is sejtette, hogy későbbi életének nagyobb részét a hegy lábánál fogja leélni úgy, hogy szőlőt művel és saját bora is lesz.
​
A miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban tett érettségi vizsgát, majd felsőfokú tanulmányokat folytatott az egri Érseki Hittudományi Főiskolán, a debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán és a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán. Már felnőttként lett okleveles népművelő-könyvtáros.

A 40-es évek végén

A 60-as évek elején

​A taktaharkányi évek

1968-ban vette feleségül Juhász Margitot, akivel annak szülőfalujában, Taktaharkányban családot alapítottak. 1969-ben született fiuk, Péter, majd 5 évvel később lányuk, Kata. E néhány év alatt sógoráékkal közösen, barátokkal kalákában felépítették a falu első emeletes ikerházát.
Közben Szerencsen a városi könyvtárban, majd könyvesboltban kapott álláslehetőséget, így fél lábbal már a borvidékre lépett. Akkori kollégái hatására egyre markánsabban érdeklődési körébe került a hegyaljai szőlőkultúra.
Ennek első kézzelfogható eredménye az lett, hogy 1978-ban megvették első kis darab szőlőterületüket Monokon, ahová hétvégenként Taktaharkányból vonatoztak és buszoztak ki a gyerekekkel, megismerkedni a szőlőműves életformával.

70-es évek eleje

70-es évek vége

​A tokaji évek

1980-ban újabb munkahelyváltás következett, Várhelyi Gyula a tokaji művelődési ház  vezetője lett.
A rövid ideig tartó ingázás fáradalmait átérezve és átértékelve, fájó szívvel - de nem félve a változástól - elhagyták az alig belakott családi fészket, a monoki szőlőt és Tokajba költöztek.

1983-ban az eladott taktaharkányi ház teljes összegét befektetve megvásároltak egy akkoriban elhanyagolt, lepusztult állapotban lévő belvárosi ingatlant a Bem utcában, melyet a leírások szerint Szapolyai János magyar király vadászháznak épített és használt. Ma ezt a helyet már Hímesudvarként ismerik a tokaji borok szerelmesei.
Feleségével, barátokkal, munka mellett, havi fizetésből élve próbálták felújítani és lakhatóvá tenni a házat, melybe hamarosan át is költöztek. Hogy nem létező szabadidejüket is kellemesen tudják eltölteni, a mai középiskola fölött elhelyezkedő Donáth-dűlő tetején vettek még egy öreg, negyedhektáros területet, hogy tovább gyakorolhassák a szőlőművelést. Így tettek eleget Tokaj I. törvényének: "Ha tokaji valál, szőlejed is légyen!"

1983

2023

1988-ban újabb munkahelyváltás következett. Visszacsábították Szerencsre, ahol a felújított Rákóczi-várban kialakított, országosan is újdonságnak számító integrált, modern kulturális intézmény, a Szerencsi Kulturális Központ és Könyvtár igazgatójának nevezték ki.
Közben - az ingázással és hétvégézéssel terhelt időszakban - újabb negyedhektárnyi szőlőt telepített a Nyulas-dűlőben, majd a Malomfeliben is átvett egyik helyi barátjától egy hasonló nagyságú darabot, megteremtve a ma már 3,5 ha-ra nőtt családi birtok alapját.
Újra átértékelve munkahelyi kihívásait, a szőlőművelés és borászkodás egyre megterhelőbb feladatait, 1991-től fokozatosan átadta Péternek a birtok vezetését, akihez később Kata is csatlakozott. 

2002-ig viselte a "várkapitányi" tisztséget, ahogyan akkor kollégái nevezték a posztját. Ezután kezdte meg nyugdíjas - de továbbra is igen aktív - életét élni.

Szüret Csajka bácsi szőlőjében

Jövőtervezés

​Kultúra és közösségi élet

Hitvallásából fakadóan hivatásában a legfontosabbnak tartotta a közösségépítést és a közösségformálást a kultúra számos ágának segítségével. Kollégáival szakköröket alakítottak, kiállításokat, nyelvtanfolyamokat szerveztek, szabadtéri játékokat rendeztek. A Tokaji Nyári Művésztelep jó hangulatú, tartalmas és eredményes programjainak kialakításában is fontos szerepet játszott, hozzájárulva a város már akkor is pezsgő kulturális életéhez.

Alapító tagja volt a Múzeumbarátok Körének, a Tokaji Eszencia Baráti Társaságnak, a Tokaji Értéktár Bizottságnak. Évtizedeken keresztül részt vett a Városszépítő Egyesület munkájában.

A millennium évében a Nemzeti Kulturális Örökség miniszterétől vehette át szakterületének legmagasabb elismerését, a Népművelésért Díjat. 

Nappal: Kiállításmegnyitó Szerencsen

Este: Borkóstoló családi prezentációval

Élete napjainkban

"Gyula bácsi" ma is aktív közreműködője Tokaj társadalmi és kulturális életének. A 950 éves jubileumi esztendő programjainak kialakításában tevékenyen munkálkodott és a megemlékezés jegyében született ismeretterjesztő konferencia egyik előadója volt.

Érdeklődéssel fordul Tokaj régmúltja, vallástörténete felé, magát helytörténeti kutatónak, közírónak tartva. Ilyen irányú írásai rendszeresen jelennek meg a Tokaji Hírek hasábjain, a Honismeret c. országos lapban, valamint a Kazinczy Ferenc Társaság Évkönyveiben.

Ezeken túl még mindig belefér az erejébe, hogy a családi vállalkozásban is közreműködjön, fáradhatatlanul szépítgetve a Hímesudvar környezetét és segítve a fiatalokat a boldogulásban.
​
​A díszpolgári címet nem egy magánvállalkozás sikereiért, hanem a közösségért végzett szerepvállalásért adományozzák. De nem elég hozzá önmagában egy hosszú munkahelyi életpálya sem, ha nem társul hozzá nagy adag önként, tenni akarásból fakadó társadalmi munka. Várhelyi Gyula beletette életéből a közösbe mind a hármat.  Munkahelyein mind kollégái, mind felettesei szeretetét, megbecsülését élvezte. Nyugdíjas éveiben továbbra is sok időt szentel a jelenkor érdeklődő és befogadó közösségeinek. A Hímesudvar pincészet megálmodásával pedig egy olyan tokaji értéket hozott létre, mely referenciaként mutat utat borkedvelőknek és helyben lakóknak egyaránt.
​
Hosszú életet kívánunk!