És milyen évjárat volt…?

Várhelyi Péter / Hímesudvar

​És milyen évjárat volt…?
Kis tokaji évjárathatározó címketörténelemmel

​Tokaj-Hegyalja sok szempontból különleges borvidék. Egyedi termőhelyek, helyi szőlőfajták, sajátos borkategóriák, vaskos történelem, de ami miatt még kiváltságos a világ borvidékei közt, az az a tény, hogy itt a borokon keresztül igazán markáns különbségeket mutat egyik és másik év. A mindennapi bormodor egyik tipikus vesszőparipája az “évjáratozás”, amiben a laikus fogyasztó természetesen nehezen igazodik el, pláne sok év távlatában, mi azonban segítünk! Mitől lesz jó vagy rossz egy évjárat? Melyek voltak az elmúlt tíz év legjobbjai? Érdemes-e ezeket a borokat gyermekünk 18. születésnapjáig megőrizni: ezekről lesz szó a mai cikkben.
 
Mitől is lesz jó egy évjárat?
A világ legtöbb borvidékén a fő bortípusok határozzák meg azt, hogy mitől lesz jó egy évjárat. Elmondhatjuk, hogy a száraz boros, klasszikus termőhelyeken a jó év meleg, de nem túlzóan forró (ebben ugyebár a klímaváltozás fontos tendenciákat okoz az elmúlt években, 2000 óta egyre magasabb amplitúdókkal), a csapadék ideálisan eloszlik és/vagy inkább a tenyészidőszak első felében számottevő (hajtásnövekedés, virágzás, zsendülés). Aztán vannak évek, amikor a fertőzések (peronoszpóra, lisztharmat, rothadások) jelentősebbek, míg a kevésbé nedves, párás években ezekkel kevésbé kell számolni.
Fontos a szép szüreti idő. Ez nem csupán a munka szervezhetősége miatt fontos, de pár nap, sőt óra alatt a bogyók mustfoka, savtartalma igen jelentősen változhat. Az optimális szüreti időzítés a végső bor minősége szempontjából az egyik legfontosabb változó faktor.
Különösen száraz boroknál általánosságban elmondható, hogy egy meleg év a magasabb cukorfok miatt testesebb, alkoholosabb borokat ad, nem ritkán maradék cukorral (ha az erjedés megáll), ezzel szemben a hűvös, esősebb évek alacsonyabb alkoholt és testet, míg savakban sokszor markánsabb képet mutatnak.

'80-as évek közepe

'80-as évek közepe

​Tokaj ebben (is) kicsit más…
Hegyalja nem csak a száraz, de az édes borkülönlegességek hazája, ahol a nemes rothadás lefutása döntően befolyásolja a borok minőségét egy adott évben. Ehhez elengedhetetlen a jól/túlérett szőlő, fontos az őszi reggelek magas páratartalma, a nedves közeg és a botritisz-fertőzés szempontjából döntő fontosságú a csapadék eloszlása, napsütéses napokkal váltakozva ahhoz, hogy jó minőségű szamorodni vagy pláne aszúborok készülhessenek (így tehát az egyetlen bortípus a világon, mely esőt és nem csak napfényt igényel). Általánosságban elmondható, hogy Hegyalján nagyjából 10 évre kb 3 nagy évjárat jut (így a 90-es években: 1993, 1999, 2000, utána 2003, 2006, 2007, aztán az elmúlt évtized talán a klímaválság miatt is mintha változó tendenciát mutatna).

'80/'90-es évek

'80/'90-es évek

'80/'90-es évek

​Melyik évjárat volt jó Hegyalján?
Itt kell megjegyezni, hogy noha a borvidéken több száz évre visszamenőleg vannak évjáratértékelések, azt tisztán kell látni, hogy a bortípusok és a trendek változásaival teljesen mást jelent ma, hogy egy évjárat 5 csillagos, mint mondjuk a 60-as években. Az állami borkombinát idejében mindent a mennyiségi szemlélet határozott meg: legyen sok aszú (mindenféle puttonyszámban), legyen sok szamorodni, a botritisz nélkül készülő száraz borok egyáltalán nem kaptak szerepet, csak 2000 után. Ebből adódik, hogy napjainkban két szempont alapján érdemes vizsgálni az éveket (főleg a fiatalabb boroknál): lehet egy csapadékhiányos, száraz évjárat tökéletes száraz bornak, de aszúnak például elégtelen és fordítva, ha például korán jött a nemes rothadás a szőlőre az időjárás miatt.
Jelen írásunkban a rendszerváltás előtti évjáratok értékelésétől eltekintünk, de a legutóbbi három évtizedet bemutatjuk a legjellemzőbb tanulságokkal, ajánlásokkal, mit, mikor, hol érdemes keresni a 90-es évektől napjainkig - kis címketörténelemmel kiegészítve és pirossal jelölve azokat az éveket, amikor a Hímesudvarban is készült aszúbor.

'90-es évek

'90-es évek

2020* - nehéz évjárat, sok esővel, betegségekkel, igazán egyik bortípusnak sem kedvezett, de válogatással, megfelelő szüreti időzítéssel az alapborok jó minőségben elkészíthetők voltak.
2019**** - számos bortípusnak kedvező, melegebb év. Száraz borban már most lehet látni, hogy izgalmas, de számos (főleg nagyobb) birtokokon aszúban is ígéretes, ahol tudtak kellő mennyiségű aszúszemet válogatni.
2018*** - extrém forró, korai év, végtelen nyárral Európa-szerte. Ebből adódik, hogy aszúnak kevésbé volt ideális, a száraz borok pedig kevéssé a savakról szólnak és fiatalon igazán élvezetesek.
2017***** - valamennyi bortípusban gyönyörű évjárat. A száraz borok még csak most kezdenek igazán formába lendülni, az aszúk pedig még szinte forgalomba sem kerültek. Érdemes lecsapni rájuk!
2016*** - enyhébb év, korán jött a botrtirisz, így száraz borokhoz sokat kellett válogatni, ráadásul aztán az ősz derekán nagy esőzések jöttek, amivel eleve limitált évjárat lett; az a kevés aszú, ami készült, csodás savakat mutat.
2015**** - meleg évjárat, ami leginkább a botritiszmentes, testes száraz boroknak kedvezett, aszú nagyon kevés lett az egész borvidéken.
2014* - ismét esős, betegségekkel sújtott évjárat, sok válogatással, egy kevés szép aszúval, de a legtöbb bortípusban gyors öregedés volt jellemző (1-2 szép aszútétellel).
2013***** - nagy évjárat, meleg ősszel, szép száraz borokkal és aztán nagyon intenzív aszúsodással, ami gazdag, mély, vastag édes borokat adott (viszonylag kevés savval).
2012*** - forró, (2011 után halmozottan) aszályos év, ami száraz borban volt jelentősebb, ott is elég testes, savakban szegény borokkal.
2011**** - az előzőhöz hasonlóan meleg, száraz évjárat, de 2010 esőzései a talajt feltöltötték vízzel, így a szőlő nem szenvedett, magas minőséget adott, aszúban csak egy pár borászat tudott igazán szép borokat készíteni (pl. nagyobb birtokok).
2010* - ismét esős, fertőzésekkel terhes évjárat: sok válogatással és szárazban előnytelen ízekkel (pár szép aszút ebből az évjáratból is találunk még).
2009**** - meleg év, ami ismét száraz borokban volt érdekes, az aszúknak kevéssé kedvezett, alacsony savakkal minden bortípusban.
2008***** - a savak éve, remek, eltartható száraz borokkal, aztán szép aszúsodással, édes borokban friss savakkal, eltartható szerkezettel.
2007***** - extrém meleg év, gyors érés, töppedésre érkező masszív nemes rothadással: krémes, telt, vastag borok, minden bortípusban emlékezetes minőséggel.
2006***** - a kiegyensúlyozottság éve, mérsékelt időjárással, szép meleg ősszel, hosszan érő, nagy száraz borokkal és harmonikus aszúborokkal.
2005** - árvízszerű esők, mérsékelt vagy inkább hűvös évjárat, mely az útekeresés ideje volt száraz borokban, de aszúkban is hozott nem néhány izgalmas tételt!
2004** - esős, hideg évjárat, ami száraz borokban nem hozott eredményeket, édesben is csak csekély mérhető referenciával szolgált.
2003***** - az évtized egyik legemlékezetesebb, meleg évjárata: száraz borban is szép mérföldkövek születtek, és aszúban is telt, gazdag borokkal ajándékozott meg minket.
2002***  - száraz borokban nem, de aszúban számos remek savú, hosszan érő bort adott, a szüreti esők miatt sok válogatásra volt szükség.
2001* - nehéz, esős, hűvös év, mely a legtöbb bortípusban gyenge minőséget hozott.
2000***** - klasszikus meleg, száraz évjárat, az első formabontó száraz borokkal a borvidéken, majd krémes, komplex, nagy aszúkkal, melyek mostanában érnek a csúcsra.
1999***** - Tokaj modern korának egyik klasszis évjárata, kiadós aszúsodással, magas savakkal, még mindig szinte fiatalos édes borokkal (megszületnek az első cuvée és late harvest borok is).
1998* - Enyhe, esős év, sok rothadással. Gyenge aszútermés, kevés izgalmas borral.
1997** - késői, hűvös év, elhúzódó éréssel, csak a szerencsés termelőknek jutott aszútermés, szép savval.
1996*** - Enyhébb nyár, elhúzódó szüret, késői érés, de számos kiváló, hosszan érő aszút adott, ahol a minőségre válogattak (a régi és az új stílus egyik vízválasztó aszús éve).
1995*** - Aszályos, meleg nyár, hosszú vénasszonyok nyara, szép, de viszonylag kevés aszú.
1994* - hűvös, enyhe év, elégtelen aszúminőséggel.
1993***** - a rendszerváltás utáni első nagy évjárat, komplex, telt, hosszan érő aszúborokkal, melyek még máig tartják magukat a palackban.

2010-es évek

2010-es évek

​A rendszerváltás előtti időkből is fennmaradt a nagy évjáratok emlékezete: gyűjtők számára 1956 vagy 1972 máig óriási kincs. Az üstökös éve, 1811 szerte Európában, így Tokajban is fontos év, amiatt is, mert ez volt az első olyan évjárat, melyből nagy mennyiségű palackozott aszú maradt fenn az utókorra (még a világhírű Christie’s Aukciós Házban is komoly leütésekkel). Az első, ismert, nagy évjárat Tokaj-Hegyalján az 1524-es volt. Nos, ha valakinek van ilyen tokaji bora, mindenképp írja meg nekünk!

---

December 10-12-ig elővételi áron juthatsz hozzá legfiatalabb, 100%-ban Zétából készült aszúborunkhoz, melyből mindössze 1168 palack készült.
A részleteket hírlevélben küldjük. Iratkozz fel most!

ELŐVÉTEL december 10-12.