Isten a borban

Gerlai Pál / Tokaj evangélikus lelkésze

Hogyan kerül Isten a borba és
 miért jó úrvacsorabor a tokaji?

​A kereszténység egyik legfontosabb vallási jegye a bor, az ősegyházi időktől kezdve. Jézus maga rendeli el az Utolsó vacsorán, hogy milyen módon kell az istentisztelet központi részét, az úrvacsorát megtartani. Márk evangéliuma a legelső evangélium, ebben már olvashatóak az úgynevezett szereztetési igék (mivel így „szerezte” Jézus az úrvacsorát):

Krétai Teofánész (1490-1559) Az utolsó vacsora

„És amikor ettek, vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: Vegyétek, ez az én testem. Azután vette a poharat, hálát adott, odaadta nekik, és ittak belőle mindnyájan, és ezt mondta nekik: Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik. Bizony mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből ama napig, amelyen újat iszom az Isten országában.” Márk 14,22-25 (1)
 
De hogyan is lehetséges, hogy a kenyérben és a borban jelen van az Isten? A keresztény felekezetek tanításai között is van eltérés: a római katolikus egyházban „átlényegülés” azaz transzszubsztanciáció történik, vagyis a pap átváltoztatja a kenyeret és a bort Krisztus testévé és vérévé. Az ősi latin liturgia „Hoc est corpus meum” - ez az én testem mondata beivódott a népi tudatba is, gondoljunk csak a „hókusz-pókusz” kifejezésre, és a mesékben a varázspálca használatakor hangzó csengőszóra, mintha csak a ministráns csengőjét hallanánk. Az átváltoztatás a nagy misztériuma a katolikus misének, ugyanakkor kiváltsága és elválasztó pontja is a többi felekezettől.
​
(1) A bibliai idézetek szövege https://szentiras.hu/RUF A Magyar Bibliatársulat Újfordítású Bibliája (2014)

Görögkeleti úrvacsora ikon

A protestáns egyházakban ugyanis kicsit eltérő a megközelítés, viszont kétféle nézet is van. Az egyik, vagyis a puritán megközelítés szerint az úrvacsora csupán emlékvacsora. A másik nézet szerint, és ez inkább az uralkodó nézet: az úrvacsora vétel pillanatában valamilyen módon jelen van Isten az úrvacsorában. Ezt a nézetet vallja az evangélikus egyház is, habár Luther Márton egy kicsit kacifántosabban fogalmazta meg. Egyéb eltérés is van, hiszen a reformátusok kenyérrel veszik az úrvacsorát, az evangélikusok pedig a római katolikusokhoz hasonlóan ostyával.
 
Ha pedig a bort nézzük, akkor van olyan felekezet és gyülekezet, amely ragaszkodik a vörösborhoz, a vér színe miatt, de természetesen Tokajban és Magyarország sok jelentős gyülekezetében is ragaszkodnak a Tokajihoz. A gyakorlat azt mutatja, hogy a Tokaji bor a régi fém kelyhekből is jó ízzel fogyasztható. Az úrvacsora esetébe ugyanis fontos, hogy az ember a lelkiekre tudjon hangolódni, egy savanyú, rossz ízű, az úrvacsora kehelyben keserű ízt adó bor, pedig el tudja ettől terelni a hívő ember figyelmét, tűnjön ez bármennyire lényegtelen részletnek. Nincs kellemetlenebb annál, mint amikor az úrvacsorához savanyú bort hoznak, és a hívek arcán jól látható a fintorgás ahelyett, hogy megélhessék a gyülekezet legáhítatosabb közösségi pillanatát. Hiszen erről szól az úrvacsora: a legteljesebb földi közösség Jézus Krisztussal.
 
Egyébiránt Luther Márton az italokkal kapcsolatban megjegyzi: „A bor dicséretes dolog, és szó esik róla a Szentírásban, a sör pedig emberi hagyomány.” máshol azt mondja: „Aki nem kedveli a bort, a nőt, az éneket, az egész életében balga marad!” De talán a legismertebb mondása a borral kapcsolatban: „A bor erős, a király erősebb, az asszony még erősebb, de az igazság a legerősebb!”
Luther amellett, hogy felesége sörfőzdét üzemeltetett, nagyra becsülte a bort. 1540 körül 600 szőlőtőkéje volt. Ugyanakkor ez nem lehetett elég az egész házanépe számára, ami mintegy 60 főből állt. Ezért a barátai, támogatói, sőt a wittenbergi fejedelem is gyakran ajándékozott neki bort. Tudunk arról is, hogy prédikációiért gyakran fizettek neki borral. (2)

(2) https://gasztroteologia.blog.hu/2016/03/13/luther_marton_es_a_bor

Lucas Cranach(1472-1553): Luther Márton és felesége Katharina von Bora

A Szentírás elektronikus kiadásaiban nehéz a különböző kifejezések előfordulási számára rákeresni, a legtöbb magyar változat nem tud különbséget tenni szótag és teljes szó között, így roppant nehéz megmondani, hogy a szőlő vagy a bor hányszor szerepel a Szentírásban. De mégis tudható, hogy legalább kétszáz különböző helyen szerepel a szőlő, mint a növény gyümölcse, és akkor a szőlőtő, szőlővessző kifejezést nem is számoltuk, legalább ugyanennyi helyen a bor.
 
Az Ószövetség szerint Noé volt, aki először szőlőt ültetett és bort készített, és ő is részegedett meg először. A részegítő hatás miatt a borhoz sok helyen rossz események, negatív vonatkozások is kapcsolódnak, így felsorolható több bibliai hely amely a bort negatív kontextusba helyezi. A szőlő viszont az egyik legmegbecsültebb növény a Bibliában, jellemzően a búzával és a fügefával osztozik a legértékesebb növények dobogóján. Az Ígéret földjétől, Kánaántól kezdve kiemelt helyen szerepel egészen az üdvösség helyszínéig, az Isten országáig.
 
Sőt az Újszövetségben Jézus maga példázataiban az Atyát szőlősgazdához hasonlítja. Más helyeken önmagát szőlőtőkéhez, a tanítványokat szőlővesszőkhöz. Ebből is látszik, hogy milyen kiemelt helyen kezeli mind a zsidóság, mind a kereszténység a szőlőt, de még a bort is. Pál apostol például megjegyzi ifjú tanítványának, Timóteusnak írt első levelében: „Ezután ne csak vizet igyál, hanem – gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel – élj egy kevés borral is.” (5. fejezet 23.), de előtte természetesen meginti: „Tisztán őrizd meg önmagadat!” (u.o. 22. vers) Egy kevés bor elfogyasztása ezek szerint a legendásan szigorú Pál apostolnál is belefért az egészséges és tiszta életvezetésbe.

Duccio di Buoninsegna (~1260-1319) Kánai menyegző

​És ne feledjük: Jézus első csodatette János evangéliuma szerint az volt, amikor egy Kána nevű helyen tartott lakodalomban, az elfogyott bor pótlására, hat kővedernyi vizet borrá változtatott. A történetben, hogy nehogy „pancsolással” vádolják Jézust, a következő beszélgetés hangzik el a násznagy és a vőlegény között: „Minden ember a jó bort kínálja először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig mostanáig tartogattad a jó bort.” Jn 2,10. 

Tokaji evangélikusok

Tokaji borok