A köztudatban az ősz valami végét jelzi; a szabadság, a nyaralás és a nyár alkonyát hozza el. Ám, az iskola mellett a folyókon is új „időszámítás” kezdődik, hiszen az első hűvös éjjelek, és a rohamosan eső vízhőfok maga után vonja a ragadozó halak kapókedvének robbanásszerű emelkedését is. A halak zöme tudatosan készül a télre, és a változó időjárással párhuzamosan változás veszi kezdetét a halak viselkedésében és étvágyában is. Aki horgászként Tokajba érkezik ebben az időszakban, annak nem érdemes kihagynia a kivételes lehetőségeket, amiket a Tisza és a Bodrog kínál. A folyók csodás arcukat mutatják ősszel. Az ártéri erdő színpompás ruhába öltözik, és a lassan kopaszodó fák szarvasbőgésre táncolnak a hajnali párában. A ködös reggelek előcsalogatják a legóvatosabb állatokat is rejtekhelyükről. A fátyolként a folyó arcát takaró köd leple alatt őzek és szarvasok úsznak át a csendes folyamon. A vadlibák, mint óriások nyilai szelik az eget, és hangosan kiabálva köszönnek el a változó tájtól. Tokajban szerencsések vagyunk, mert a két folyó markánsan eltérő ragadozóhal állománnyal (is) rendelkezik, így a csuka, a süllő és a harcsa is könnyen megfogható viszonylag kevés idő ráfordítással. A Bodrog főragadozója a csuka, a Tisza pedig híres süllő és harcsa állományáról. A Bodrogzug tájvédelmi körzet pedig, mint a terület „bölcsője”, minden évben biztosítja a halak számára a megfelelő ívási feltételeket, így gondoskodva a folyamatos természetes szaporulatról. Őszre általában letisztul és lelassul a Bodrog folyó, Tokajnál különösen barátságos és csendes arcát mutatja. A nagyobb 6-8 méteres mélységek mellett bőven találhatók sekély partok, padkák, sárga vízi tökkel és náddal szegélyezett partoldalak is. Ezek a sekély vizek szeptemberben mágnesként vonzzák a csukákat, hiszen a töklevélrengeteg tele van táplálékhalakkal. Ahogy az első hideg hajnalokkal megkezdődik a víz lehűlése, a krokodilpofájú ragadozók felkeresik a partszéli vízinövényes helyeket és itt nagy számban foghatunk belőlük, ha megfelelő technikát és műcsalit alkalmazunk. Pergetőhorgászok számára ez a legizgalmasabb pálya, hiszen nagy kihívást jelent az, hogy a növényzet közül megfogjuk ezeket az erős folyóvízi ragadozókat. Két módszer a legeredményesebb ilyenkor: vagy felszíni békaimitációkkal horgászunk a töklevelek tetején, vagy védetthorgos süllyedő műcsalikat (általában gumihalakat) vezetünk a töklevél szárak között. A növényzetben látott rablás hatására, valamint a felszíni csalikat vadul támadó csukák látványára minden pergető horgász szíve hevesebben ver. Ezek azok az akciók, ami miatt pergető egy pergető; általában a kapás pillanata, a ragadozóhal heves támadása az, amit legjobban szeretünk ebben a horgászatban. Ez az időszak egészen addig tart, amíg még van vízitök a felszínen. Ha végleg eltűnnek a vízinövények – ami általában novemberre következik be – , és a víz hőmérséklete is a kritikus 10 fok alá süllyed, akkor a csukák is követik a nagy, vermelésre gyülekező fehérhal csapatokat a mélyebb vízrétegekbe. Ilyenkor is megfoghatók még, de már teljesen más módszerrel, és csak a vermelőhelyeken gyülekező keszegrajok közelében. A Tisza is hasonlóan varázslatos, mint a Bodrog, de ragadozó halait tekintve sokkal inkább a fogas süllő és a harcsa a domináns benne. Ősszel is ez a két halfaj a leggyakoribb vendég a pergető horgászok horgain. Sokan nem is tudják, hogy bizony a szeptember és az október mennyire ideális hazai vizeink legnagyobbra nővő ragadozójának a becserkészésre. Pedig a harcsa kondicionáló táplálkozást folytat; felkészül a téli időszakra. A nagytestű bajszosok emésztése még elég gyors a 15-20 fokos vízben, emiatt sokat táplálkozik és óvatlanabbul támad nagyobb halakat is, mint nyáron. Ugyanakkor a télre készülve igyekszik minél jobb formába kerülni, amit rendszeres és válogatás mentes habzsolással tud elérni. Nem véletlen, hogy ilyenkor egyre több harcsát fogunk süllőzés, illetve kősüllőzés közben is járulékos halként. Hiszen a bajszosok előszeretettel tartózkodnak a kisebb, 30-40 cm körüli, könnyen lenyelhető, hengeres testű halak közelében, és bizony meg is szedik a vámot belőlük rendesen. De nem csak véletlenül foghatunk harcsát a Tiszán, hanem tudatosan is horgászhatunk rá. Hagyományos gumihalas technikával vagy vertikális horgászattal, illetve kuttyogatással is eredményesek lehetünk. A süllők a változó vízhőfok hatására sokat vándorolnak ebben az időszakban. Sokszor előfordul ilyenkor, hogy naponta „nyomozni” kell őket, hiszen ahogy a fehérhal csapatok mozognak, úgy követik őket a tüskéshátú ragadozók is. Legnagyobb eséllyel kövezéseken, töréseken és vízalatti akadókon találhatunk rájuk. Érdekes módon a mély gödrök az átmeneti időszakban még nem működnek jól, azokat csak télen keresik fel tömegesen a fehérhalak és így a ragadozók is. A homokpadok, sekély, de kemény, agyagos aljú folyószakaszok meglepetésre sok nagy süllőt tarthatnak ősszel. Ilyenkor hagyományos gumihalas technikával érdemes horgásznunk a fogasokra, de a vertikális pergetés is eredményes lehet. A süllőzés ősszel sokkal hálásabb feladat, mint télen, mert a fagyponthoz közeli vízhőmérsékletben inaktív állapotba kerülnek a halak. Így ősszel egyértelműen sokkal több sikerélményre tehet szert még akár a kezdő pergetőhorgász is. Persze jobb és rosszabb napok ősszel is vannak, de a kitartás és a tudatos kereső horgászat általában meghozza a várva várt sikert. Nem véletlen tehát, hogy az ősz az igazi szezon a ragadozóhalas horgászok számára. Sokkal jobb eredménnyel kergethetjük hazai ragadozóhalainkat a lehűlő vizekben, mint akár nyáron vagy télen. Ezt minden Tokajba látogatónak érdemes szem előtt tartania, hiszen könnyen lehet, hogy a családi pihenéssel egybekötött hétvégén élete halát is megfoghatja az idelátogató pergetőhorgász. Ha pedig az őszi hűvös szél miatt dermedt tagjainkat szeretnénk kényeztetni is egy kicsit, nincs jobb hely erre a célra, mint egy tokaji pince egy kis forraltbor társaságában.
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
kategóriák
All
Régebbiek
January 2024
|