Szent Jánostól szent Jánosig

Szegedi Márti / tokajiseta.hu

Tavaszi séta Tokajban
Irány a belváros!

Legutóbbi virtuális sétánk során a tokaji Bonchidai csárda melletti „nagy” parkolónál tartottunk egy pihenőt, és azt ígértem, az „óvárosról” egy másik alkalommal írok. Akkor most vegyünk új lendületet, és sétáljunk tovább!

A parkolótól északi irányba – a közúti híd felé - tartva, alig néhány méter után is számos látnivaló akad. Egy házfalon Tenkács Tibor nagyméretű, vasból készült „Szüretelők” c. alkotása látható, ami 1973-ban készült, és sokáig a vasútállomás mellett volt látható. 2012-ben került mai helyére. Ez is jól mutatja, hogy Tokajban sétálva, a szőlő, a bor, a szüret nyomai, hangulata mindenütt tetten érhető.
​A Finánc-dombi kilátóhoz vezető lépcső mellett, az Erzsébet híddal szemben látjuk Nepomuki Szt. János szobrát, aki többek között a folyók, hidak, hajósok védőszentje is. Kicsivel mellette Németi Ferenc, Tokaj 17. századi várkapitányának szobra áll. Néhány lépcsőfok és a Rákóczi család várait (Tokaj, Sárospatak, Regéc és Szerencs) ábrázoló makettekhez érünk. A Rákóczi utca elején, a házak tövében még látszanak azok a vulkáni sziklák, amelyekhez valamikor a tokaji révet rögzítették – ezért is emlegették a várost Kőrév (Kuurev) néven anno a 11. században. 

Tenkács Tibor: Szüretelők

Csirpák Viktória: Németi Ferenc, várkapitány

A tokaji vár makettje

​Menjünk is fel rögtön az Óvár utcába, hogy elkerüljük a mindennapi bevásárlásra, postára és egyéb üzletekbe igyekvő embereket. A keskeny utcán különösebb látnivaló nincs, viszont a legenda szerint innen, az egykori paplangyárból (ma már nem látható épület) indult 1890-es városi tűzvész.
Alig 300 métert sétálva jutunk el Paulay Ede, a Nemzeti Színház egykori igazgatójának szülőházához. A felújított, átépített ingatlan ma a Paulay Borháznak ad otthont.
Az Óvár utcán tovább sétálva északi irányba egy kisebb útkereszteződéshez érünk. Innen kitérhetünk a gyógyszertár és a Rákóczi pince között a város főterére, de inkább menjünk tovább a Dózsa György utca felé.
Egy sarki, patinás épületen emléktábla jelzi, hogy itt élt és alkotott Tokaj – a művészettörténet számára egyelőre ismeretlen – festője, Helm Sámuel. Tovább sétálva bal oldalon a római katolikus plébánia 1693-ban készült épületét és az egykori evangélikus udvart találjuk, melynek turisztikai célú felújítása már megkezdődött. Egy kis térre, útelágazáshoz érünk. Itt is találunk egy újabb Nepomuki Szt. János szobrot, amely 1802-ben készült, és eredetileg ez a szobor állt a hídfőnél. Pici pihenőt tartva leülhetünk a Rákóczi pince udvara melletti kicsiny Oestrich-Winkel tér padjaira, aztán balra fordulva vágjunk neki a hegynek!
Tavasszal, a virágzó vadcseresznye fák, vagy ősszel a színesedő levelek idején a legszebb ez az utca, amit a tervek szerint hamarosan egy teljes felújítással tesznek még varázslatosabbá és a világörökséghez méltóvá. Jobbra az 1802-22 között épült református templomot láthatjuk. (Megígérem, hogy egyszer a templomoknak, vallási épületeknek egy külön virtuális sétát szentelek) Szemközt a Dobogó pincészet vadszőlővel befutott házfala, az út másik oldalán Veress Gyula Alpár szobra, a Szőlőtaposó lányka teszi kellemessé a környezetet. Habár régen, a hagyományos szüreteken a férfiak taposták a szőlőt a fából készült kádban vagy dézsában, az alkotó azonban egy kislány mellett döntött. Érdemes megnézni a szobor aprólékosan kidolgozott hajviseletét, ruházatát. 

A tokaji református templom

Az "evangélikus udvar" épületegyüttese Tokajban

Szőlőtaposó lányka - Veress Gyula Alpár szobra

A szobortól nem messze található egy magyar és lengyel nyelvű emléktábla, a skót származású, krosnoi (Lengyelország) borkereskedő Robert Wojciech Portiusról. Ő volt a Tokaji borok első nagy lengyelországi importőre, európai királyi udvarok szállítója.
Aki úgy döntött, hogy eleget sétált, beülhet a jobb oldalon, hatalmas támfal tetején hívogató - várkapuszerű bejáratán át elérhető - Hímesudvar pincészetbe, ahol mindig kedvesen fogadják a nem feltétlen borszakértő túrázókat is.
Aki pedig még nem elég fáradt, az a piros turista útvonalon felmehet a Szeles-tetőre és onnan a további túraútvonalakra (lásd előző séta), vagy az Aranyosi út végéről visszatekinthet a városra és az Alföldre.
​
Mára ennyi, egészségünkre a sétát. Legközelebb a főtérrel folytatjuk. Jó pihenést, jó borozást kívánok!