A horgászok minden évszakot horgászszemmel néznek. Amíg „mások” kora tavasszal a meleg időt, a zöldellő fák és virágzó rétek látványát, vagy a hosszabbodó nappalok okozta lehetőségeket várják, addig a horgász agya a nap túlnyomó részében a horgászati lehetőségek határainak kitágulásán kattog. Márciusban és áprilisban indul csak igazán a szezon – itt az ideje leporolni a téli pihenőbe belefáradt horgászbotokat, orsókat, felszereléseket! De vajon minden horgászati módszer számára virágzó lehetőségekkel kecsegtet a tavasz? Vajon pergetni is érdemes márciusban? A válasz egyértelműen igen! Habár az év 3. és 4. hónapja tele van a ragadozó halainkat érintő tilalmi időszakokkal. Március 1-től tilos süllőre, balinra, sügérre és kősüllőre horgászni. Ugyanakkor még tart a februárban kezdődött csukatilalom is (ami április 1-től ér véget). Éppen ezért, ez az időszak rendkívül nehéz a pergető horgászok számára, de nem jelenti azt, hogy teljes egészben le kellene mondanunk a műcsalis pecáról. A legtöbb fanatikus pergető ilyenkor az idegenhonosnak számító feketesügéreket üldözi valamelyik telepített tavon, vagy a rohanó (és gyakran rapszodikus vízállású) patakok, kisfolyók partjait járja remélve, hogy be tud cserkelni egy-egy szebb domolykót. Azonban a vadvizek, nagy folyók szerelmeseinek sem kell csüggedniük, hiszen van két olyan halfaj, amit még nem véd tilalom márciusban, és bizony nagyon is jól foghatók a gyorsan melegedő vizekben. Ez a két halfaj pedig a harcsa és a jászkeszeg! Aki Tokajba látogat kora tavasszal, annak bizony mindkét halfaj megfogására van lehetősége, hiszen a Bodrog híres hatalmas jászkeszegeiről, a Tisza harcsaállománya pedig egészen kivételes. Tehát, a természetszerető pergetők itt egy helyszínen, akár egy napon belül is, horgászhatnak két olyan halfajra, amik merőben eltérően viselkednek, és két teljesen eltérő horgászélményt nyújtanak az arra érdemeseknek. A két faj céltudatos horgászatának teljesen különböző a felszerelésigénye is. Kezdjük a jászkeszeggel, ami tulajdonképpen nem is keszeg - nevével ellentétben – hiszen ő egy pontyféle. Azonban ezen tulajdonsága sem akadályozza meg abban, hogy ragadozó módjára vadásszon kishalakra az év nagyrészében, de különösen tavasszal és ősszel. Egyébként a kishalakon kívül szinte mindent megeszik; étrendjének nagyrészét vízbe hulló bogarak és rovarok teszik ki, de ugyanígy elfogyaszt rákokat és piócákat is, sőt, nyáron még a vízparti eperfákról lehulló vadeper szemeket is összeszedegeti. Jászkeszegre UL (ultra light) felszereléssel kell készülnünk. Pergető botunk legyen alkalmas a kisebb csalik eldobására. Csónakból a rövid, 2 méter körüli, nagyjából 1-10 gramm dobósúlytartományú botokat részesítjük előnyben, kicsi 1000-s, 2000-s orsóval kombinálva, melynek dobjára vékony, 0,06 – 0,08 mm vastag nanofil vagy fonott zsinórt csévélünk. A jászkeszeg szája kicsi, ezért 2-5 cm közötti wobblerekkel, plasztikcsalikkal és fém műcsalikkal (körforgók, támolygók) pergethetünk rájuk eredményesen. A műcsalik színének megválasztásakor pedig inkább a sötétebb és élethűbb árnyalatokat részesítsük előnyben! A jászokat ebben az időszakban a mélyebb vízrétegekben (is) érdemes keresni. Ahol a sodorvonal kijjebb tolódik a part menti sávba, és közvetlenül a vízre hajló fák, bokrok ágai alatt már kellő (2-4 méter) mélységek vannak, ott kell keresnünk a jászkeszeg rajt. Itt a sodrás folyamatosan táplálékot görget a part menti sávba szoruló halak elé, ami a jászok számára különösen előnyös. A jász nem magányos hal; ahol fogunk egy példányt, ott valószínűleg több is van, csak tudni kell becsapni őket. Horgászatuk során azonban nagyon csendesnek és óvatosnak kell lennünk, mert rendkívül okos, elővigyázatos halak, és ráadásul jól is látnak! A jászkeszeggel szemben, az ebben az időszakban szintén jól foghatók ragadozó, hazai vizeink legnagyobbra nővő hala, az édesvizek csúcsragadozója, a szürkeharcsa! A harcsa horgászata méreteiből adódóan nagyon erős felszerelést igényel. Így harcsára, rendkívül erős, direkt erre a halfajra szánt botokat, orsókat és zsinórokat kell választanunk. A bot-orsó összhangon túl pedig a felszerelés minden apró elemére is nagy figyelmet kell szentelnünk, pl. a kapocs, a műcsali, a műcsali horgai és kulcskarikái, mert ha nem így teszünk, a bajszos ragadozók meg fogják találni felszerelésünk leggyengébb pontját, és emiatt lehet, hogy életünk legnagyobb fogását fogjuk elveszíteni. A harcsák tavasszal a felmelegedő víz hatására egyre aktívabban kezdenek táplálkozni. Ahogy a víz hőfoka eléri a 6-7 Celsius fokot, már jó eséllyel megfoghatók műcsalikkal is. Majd, amikor 8 Celsius fok fölé emelkedik a víz hőfoka, akkor robbanásszerüen zabálni kezdenek, és ilyenkor már az ősi szerszám, a kuttyogató hangjára is jól reagálnak. Persze ezek az értékek nem törvényszerűek, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a Tiszán bizony igazak. Ebben az időszakban - amíg a víz el nem éri a 14-15 fokot - esik el a legtöbb nagy harcsa nálunk is a tokaji Tiszán. Ilyenkor agresszívan támadnak wobblert, gumihalat, és minden olyan műcsalit, aminek számára tetszetős a mozgása, és az bekerül a támadási zónájába. Ezt a mohóságát tudjuk mi is kihasználni. Kezdetben még csak a mélyvizeken és a nagyobb medertöréseken tudjuk megtalálni őket, majd ahogy melegszik az idő úgy húzódnak egyre a sekélyebb vizekbe, követve a tápláléhalakat, amik a gyorsan melegedő 2-3 méter mély vizeket keresik fel tavasszal. Két nagyon eredményes módszert alkalmazunk. Amikor még a mélyben vannak, többen is egy viszonylag kicsi, jól behatárolható helyen, akkor a csónakkal föléjük kötünk és gumihalainkat kidobjuk irányukba. A plasztikcsalikat lassan, a fenék felett vezetjük, így próbáljuk becsapni a rafinált bajszosokat. A másik módszer esetében nem horgonyzunk meg, hanem a folyó sodrását kihasználva, hagyjuk, hogy a folyó sodorja a csónakunkat, és közvetlenül a hajó alatt vertikálisan (függőlegesen) emelgetjük műcsalinkat. Ezt már akkor alkalmazzuk, ha a melegebb víz hatására szétszéledtek a halak, és nem egy koncentrált helyen tartózkodnak, hanem egy hosszú folyószakaszon bárhol felbukkanhatnak. Van tehát élet a csukán és a süllőn is túl a ragadozóhalak szerelmesei számára, nem kell szögre akasztani a pergető botokat tavasszal sem. A lényeg, hogy a megfelelő helyen, a megfelelő felszereléssel és műcsalikkal, tudatosan célozzuk meg a fogható ragadozókat, a jászokat és a harcsákat. Tokajban – egyedülálló módon – mindkét halfaj megfogására jó esélyünk van! Egy-egy fárasztó, pergetéssel töltött nap után Tokajban - természetesen - a legjobb levezető program, ha felkeressük a hűs pincéket is, ahol ilyenkor már néhány új bort is szívesen mutatnak a gazdák! Elkezdődött az időpont foglalás a tavaszi pecatúrákra!
Ha helyi horgászvezetőre lenne szükséged, keress bizalommal!
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
kategóriák
All
Régebbiek
January 2024
|