MiTŐL KÖVÉR A SZŐLŐ?

Kneip Antal / Szőlészeti Kutatásvezető / Tokaji Kutatóintézet

A KÖVÉRSZŐLŐ TÖRTÉNETE

Bár genetikai vizsgálatokkal még nem igazolódott, a szőlőfajták kutatói, az ampelográfusok többsége egyetért abban, hogy a romániai “Grasă” (román “kövér”), vagy “Grasă de Cotnari” és a Kövérszőlő egy és ugyanazon fajta. Bár ezzel az elnevezéssel csak a XIX. századtól kezdve találkozhatunk a tokaji fajták felsorolásánál, szakemberek szerint a Kövérszőlő megegyezik a “Fejérszőlővel”, mely már a XVII. századi szövegekben felbukkan.

A romániai Cotnari környékén szintén több száz év óta termesztik. Itt három változatát is leírták: a sárgás, illetve zöldesebb bogyószínűt, illetve a ropogós bogyóhéjút. Ez a változatosság Cotnari térségére utalhat, mint a Kövérszőlő lehetséges szülőhelye.
Egy romániai monda szerint III. István moldvai fejedelem Mátyás királynál járt vendégségben Gyulafehérváron, ahol annyira lenyűgözte a megkóstolt Kövérszőlő bor, hogy már vesszőivel tért haza a fajta meghonosítása céljából. Egy másik történet szerint a Kövérszőlőt a XV. század végén a német Gutnar vitte magyar területről Cotnari térségébe, ahol nevét adta a szőlőket telepítő falunak (Gutnar-Kotnar).

Teljes érésben - száraz borhoz

Túléretten - késői szürethez

Aszúsodva - aszúborhoz

​Nagyméretű, sötétzöld, mélyen fogazott leveleiről, hatalmas (kövér) bogyóiról és nagy fürtjeiről könnyen felismerhető. Hónaljhajtásai erőteljesen növekednek, külön odafigyelést kíván, hogy a fürtök körül ne váljék túlságosan sűrűvé a lombozat, mely lassíthatja az érést és növeli a gombás betegségek, illetve éréskor az ecetesedés kockázatát. Utóbbi megjelenését fokozza, hogy a darazsak, vaddisznók is szívesen megkóstolják a könnyen felszakadó héjú érett bogyókat. A Furmintnál egy-két héttel korábban érik,  száraz bor  készítéséhez általában szeptember végén-október elején szüretelhető. A Tokaji Kutatóintézet vizsgálatai szerint olyan régi, fehérbort adó szőlőfajtákkal összehasonlítva, mint a Gohér változatai, a Balafánt vagy a Fehér járdovány, a száraz Kövérszőlő karaktere és minősége ért fel leginkább a Furmintéhoz. A korábbi századokban valószínűleg annak is köszönhette népszerűségét Tokaj-Hegyalján, hogy a nemesrothadáson átesve igen nagyméretű, kiváló minőségű, gazdag ízű, “zsíros” aszúszemek szüretelhetőek a Kövérszőlő tőkéiről, illetve ez az ízgazdagság az édes borkülönlegességeit is jellemzi. Sokan frissen fogyasztva, csemegeszőlőként is kedvelik nagy, dekoratív bogyóit, bár vékony héja miatt rosszul szállítható, könnyen felreped.

A cotnari régió térképe és elhelyezkedése egy 70-es évekbeli román kiadványból.

Romániában több mint 400 hektáron termesztik, elsősorban a moldovai dombvidéki borvidékhez tartozó tizenkét “hegyalja”, azaz körzet közül a már említett Cotnari térségében, másodsorban a havasalföldi és olténiai borvidéken, Dealu Mare térségében. Száraz, félédes, édes és késői szüretelésű borok is készülnek terméséből. A Tokaji Borvidéken a filoxéravészig igen fontos fajta, majd szinte teljesen eltűnt a szortimentből. Az 1990-es években jelennek meg kisebb telepítései, napjainkban kicsivel több, mint 50 hektáron (a borvidék alig 1%-án) termesztik, borát 1998-tól lehet újra Tokaji névvel címkézni.

---

​Olvasd el a többi tokaji szőlőfajta eredetét is!

SÁRGAMUSKOTÁLY

HÁRSLEVELŰ

FURMINT

ZÉTA